A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
J Ma a vezető arab politikusok aEgyenlőség - testvériség lig győzik elégszer hangoztatni a mohamedánok és keresztények között fennálló egyenlőséget. Annak idején még Nasszer adott példát erre. Egyiptomban mindenki emlékszik 1965. júliusában, a kairói kopt keresztény katedrális alapkőletételekor mondott ünnepi beszédére. Ott a muzulmánok és keresztények "hagyományos" testvéri egységét emlegette, amely "már a próféta korában is megvolt". Az tény, hogy iskolákban, egyetemeken, állami állások terén nincsenek hátrányos helyzetben a keresztények az arabokkal szemben. Az ipar és a kereskedelem, meg a pénzvilág - az más kérdés. Itt az arabok vannak fölényben. Évszázadokon keresztül az ő kezükr ben halmozódott fel a vagyon, a keresztények éppenhogy megtűrt le- települteknek számítottak - így nem csoda, ha hátrányban vannak. A művelt rétegeket leszámítva egyébként az egyiptomi tömegek számára nehezen emészthető új elv a keresztények egyenjogúsága. Az egyenlőség másik nagy mohamedán hangoztatőja Hasszán Khaled sejk, libanoni főmufti. A nemzeti egység témájáról beszélve az Al-Omari mecsetben hangoztatta a keresztény és arab egység szükségességét s nagy lendülettel még a két vallás "azonos" alapelveit is emlegette - azzal a megokolással, hogy keresztények és mohamedánok egyképpen hisznek Istenben, az utolsó ítéletben és a jóban. Libanon egyébként népességének vallási összetételénél fogva valóban legalkalmasabb a közelkeleti államok közül a mohamedán és keresztény egyenjogúság megvalósítására. Nagyjából egyensúlyban vannak keresztények és mohamedánok. Rivalitásuk a libanoni politikai életben bizonyos vezető pozíciók biztosításában merül ki. így az államelnök mindig keresztény, a miniszterelnök mohamedán. Szíria is elismeri elvben a keresztények jogegyenlőségét. Itt azonban a Baath párt szocialista és keresztényellenes beállítottsága következtében kerülnek hátrányos helyzetbe a keresztények. Emlékezetes a hatóságok kellemetlenkedése a hatvanas évek végén akeresz- tény magániskolákkal kapcsolatban. A "nemzeti egység" érdekében kellett a keresztény iskoláknak mohamedán igazgatók kezébe átadni iskoláik vezetését - ugyanakkor az anyagiak előteremtése és az iskolák fenntartásának felelőssége kezükben maradt. Mivel a tanmenet meghatározása, a tanerők kinevezése (még a vallásoktatást illetően is) az állam kezébe került, az evangélikus, görögkatolikus és katolikus egyházak visszavonultak az iskolák anyagi ügyeinek irányításától is. A többi nagyszámú keresztény egyház viszont megtartotta iskoláinak a kormány által engedélyezett formáját. Ezeknek az iskolák28 Arabok és keresztények
