A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-08-01 / 8. szám

24

Papok nélkül

vannak a teológiában. Az én kérdésem mögött lelkipásztori okok állnak. - Önök közül valószínűen sokan nincsenek tisztában az Egyház koreai helyzetével. Azt bizonyára tudják, hogy a második világháború vége óta, jő huszonöt esztendeje, Koreát két részre osztották. A koreai egyház is két részből áll azóta. A régebbi beosztás szerint az én egyházmegyémnek nagy része is Eszakkoreába esik. Északon pedig nincsenek püspökök és nincsenek papok. Vagy megölték, vagy kényszermunkára hurcolták őket, vagy börtönben sínylődnek - sorsuk mindenesetre teljesen ismeretlen előttem. Azt tudjuk, hogy még sok katolikus él ma is Eszakkoreában: déli katolikusok, déli papok és szerzetesek rokonai is. Ezek szegények mindenesetre pásztor nélkül éltek már egy negyedszázadot. Fogalmuk sincs arról, ki a mostani pápa s talán azt sem hallották, hogy zsinat is volt a Vatikánban. Ok nem tudnak rólunk, mi nem tudunk róluk: Északkorea katolikusai szó szerint a "hallgatás" Egyházához tartoznak.

Ha az Egyházat hierarchikus szervezetnek tekintjük, akkor azt kell mondanunk: nincs Egyház Eszakkoreában. Nem tudjuk, meddig lesz ez így, emberi számítás szerint ez a keserves helyzet még évtizedekig is eltarthat. - Van néhány adatunk ezekről az északi katolikusokról, bár nehezen ellenőrizhető forrásokból származnak. Tudjuk, hogy mint katolikusok, titokban kapcsolatot tartanak fenn egymással. A hatóságok legszigorúbb tilalmába ütközik ez s igazán életükkel játszanak, amikor a rendelkezések ellenére mégis titkos ösz- szeköttetést tartanak fenn egymással. Az eucharisztikus áldozatot nem tudják bemutatni, mert - amint már említettem - se püspökeik, se papjaik nincsenek. Mégis, ebben a tragikus helyzetben mondhatjuk -e nyugodt lélekkel róluk, hogy nem alkotnak Egyházat? Az biztos, hogy a hierarchikusan megszervezett Egyház nem létezik náluk. De én azt gondolom, hogy az Egyház, mint Krisztus titokzatos teste, náluk is létezik. Érzésem szerint még a papságnak sincsenek híjával, mert hiszen Krisztus, az örök Főpap velük van, osztozik szenvedéseikben s nem őmondta-e: "Ahol ketten vagy hárman az én nevemben összegyűlnek, ott vagyok közöttük" (Mt. 18, 20).

Mondhatjuk-e az északi katolikusoknak, hogy amikor titokban imára gyűlnek össze, vagy lelkiolvasásra, vagy a szentírás tanulmányozására - amikor keresztelnek, amikor házasságot kötnek - hogy ezek a cselekedeteik lényegesen különböznek attól, amit egy felszentelt pap visz végbe, amikor ugyanezeket műveli?

Nem azt akarom állítani, hogy nincs különbség a hívek papsága és a lelkészkedő papságé között. Ez utóbbira feltétlenül szükség is van az Egyház felépítődésében - épp Isten népének szolgálata és az