A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
12 Orbán Miklós S.J. romai sétált KÖZÉPKORI ZARÁNDOKHÁZAK a magas fallal övezett Vatikánvárosnak három kapuja van. A Bronz-kapun át a pápai rezidencia épületébe lépünk. A Szent Anna-kapu - mondhatnánk így is - a személyzeti bejáró. Itt bonyolódik le a teherforgalom, ezen lépünk be, ha a vatikáni főpostára, a vatikáni nyomda könyvesboltjába vagy az Osservatore Romano szerkesztőségébe, illetve a vatikáni patikába és az élelmiszerboltokba i- gyekszünk. A harmadik kapu a Szent Péter bazilika nagyharangja a- latt van, a bazilika homlokzatához felvezető lépcső alján, balra. Ez a Harangok-kapuja. Itt áramlik a személyforgalom. Ezen futnak át az államtitkárság prelátusait és a pápa vendégeit hozó gépkocsik, itt vonulnak át a bazilika Szent Márta-kapujához igyekvő zarándokok, a- kik a bazilika eme oldalkapuján belépve szinte a kupola alatt találják magukat és a pápai oltár körül fenntartott helyükre könnyen odajuthatnak. Ahogy átlépünk a Harangok kapuja alatt, a bazilika déli fala mellett haladva érkezünk a bazilika sekrestyeépületéhez. Ezt fedett és oldalfalakkal is beépített folyosó köti össze a bazilikával. Ennek a folyosónak a külső falán egy nagyon szerény márványtábla emlékezteti az ottjárőkat arra, hogy a 18. század második felében épített sekrestye helyén állt a magyarok első szent királya, István által emeltetett zarándokház. Szent István 1007-ben építtette a magyar zarándokházat és így gondoskodott arról, hogy a hosszú út után Rómába érkező magyar zarándokok szívélyes fogadtatásra találjanak. A 11. században több ilyen zarándokház működött az örök városban. A krónikák már a 8. század végén említést tesznek zarándokházakról. A Liber Pontificalis szerint, amikor III. Leó pápa 799. őszén visszatért Németországból, ahol a római főnemesek haragja
