A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
Tanulhatnánk tőlük 7 dig sorsdöntő tényező volt a keresztény közösségek terjedésében s Afrikában sohasem hiányzottak olyan megtérők, akik egész életüket a hitoktatás munkájának szentelték. Ők voltak a katekizmus oktatói, a helyi keresztény közösségek mozgató szellemi erői s ők azok, a- kiknek a munkájából a sajátosan afrikai keresztény életforma kialakult. A katekétákmég nagyobb eredményeket érhettek volna el (látják be ma szinte egyöntetűen az afrikai kereszténység helyzetének ismerői), ha az európai hithírdetők kevésbé klerikális beállítottságúak lettek volna. Örültek ők a laikus keresztények segítségének, de az irányítást mindenképpen kezükben akarták tartani és sok esetben kultúrfólényük is akadályozta őket abban, hogy afrikai híveikkel nagyobb mértékben megosszák a felelősséget vagy, hogy kezdeményezőképess égükre hagyatkozzanak. Az európai nevelésű bennszülött papságnak nagy része szintén a régi hithírdetők stílusában kezeli a híveket és minden szép eredményük ellenére ez hátráltatja a laikus elemet abban, hogy még átütőbb egyéni kezdeményezéssel biztosabban afrikaivá formálja az afrikai egyházat. Az is természetes, hogy a hívek iskolázásától, műveltségi fokától is sokminden függ. A képzetlenebbek a maguk jőlelkűségével apróbb kérdésekről el tudnak tanácskozni közösen papjukkal, de a házasságra vonatkozó törzsi jogszokások, a régi népi hagyományok megszentelése, keresztény hittel való összeegyeztetése terén nem sok ötlettel szolgálhatnak. Az afrikai egyháznak mindenesetre épp törzsi szervezetük közös felelősségvállalás gyakorlatával teli múltjából minden adottsága megvan ahhoz, hogy az egyházi közösségekből az új Afrika megújultan afrikai egyházát alakítsák ki. Cser László S.J. Tanulhatnánk tőlük... E ddig úgy tudtuk, hogy a föld sokféle teremtménye között az ember a legmagasabbrendű. Ehhez úgy látszik kétség fér, mert újabban komoly, tudományos megfigyelések kísérik az állatok életét. E megfigyelők úgy tapasztalják, hogy ideje lesz beiratkoznunk az állatfajták iskolájába, mert azok nemesebbek nálunk. Tudtuk eddig is, hogy a hangyák társadalmi élete magasrendű, hallottunk arról, hogy a delfinek hangskálája valóságos beszédnyelv,
