A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-08-01 / 8. szám

8

Tanulhatnánk tőlük

láttunk az állatkertben majmokat és egy-egy orángután hasonlít is hozzánk, de rá kell jönnünk, hogy például a szarvasok, amikor ősz- szecsapnak, csak nagyritkán és akkor is véletlenül ölik meg riválisukat. Ez amolyan rég elfeledett középkori harcforma, amikor az erősebb, ha megfélemlítette gyengébb ellenfelét és az futásnak e- redt, a győztes nem szomjazta vérét, nem üldözte, nem ölte meg.

A sirályok meg, mikor párosodásuk ideje eljön, elröpülnek egy magányos szigetre és ott a fiú-sirályok egy négyzetméternyi területet kisajátítanak maguknak, azt megvédik, és ha egy leány-sirály kényesen közelükbe tipeg, őt már nem üldözik el, hanem megtörik, majd udvarlásba kezdenek és házasságuk után közösen védik a családi tűzhelyet, vagyis a négyzetméternyi otthont.

Ahalak nemcsak mély nemzeti érzéssel teltek hazájuk iránt, de olyan lokál-pátriőták, hogy nem tűrik el más halak területsértését. Ha például az egész ország csak egy húszliteres üvegnégyszög, és ha három hímhalat engedsz a vízbe, szétosztják a víz mennyiségét egymás között és amelyik a középre kerül, kétfelé őrködik éberen, a két szélső pedig a középsőt tartja szemmel. Ha bármelyik is áthágná a területi megegyezést, akkor a szomszéd támad és a támadott lelkiismeretfúrdalással visszasompolyog, azaz úszik szűkebb hazájába.

Az alábbit nem tudósoktól, hanem egy akvárium és vagy százhúsz fajta tropikus hal kereskedőjétől hallottam. Van egy fajta angyalhala, mely csak lassan és hallatlan óvatossággal választ élettársat. A gyerekeket, vagyis a kis halnemzedéküket közösen gondozzák és ha netalán egyiket halálos baj érte volna a szülők közül, a másik "özvegy" marad élete végéig.

Rengeteget tanulhatunk az állatoktól - mondják tudósok és nem tudósok. Mire az összes állatot kiirtjuk a föld szüléről, rájövünk majd, hogy mestereinktől fosztottuk meg magunkat.

Míg a vadak irtása tart passzióból, míg területfoglalásunk az erősebb és ravaszabb ember jogát emlegetve visszaszorítja és egészen kiszorítja az állatokat a szűk földkerekségről, míg idomított állataink: hátaslovaink és ölebeink rákényszerülnek összes gyengéink, hibáink és bűneink utánzására, ideje pártfogolnunk az állatok életének megfigyelésével foglalkozó tudományt.

Leckét vehetünk tőlük házasságról, gyerekgondozásről, iskolázásról, társadalmi, nemzeti és nemzetközi életről.

Ki tudja, ha komolyan foglalkozunk ezzel az új tudománnyal, s ha megfigyeléseit követjük, talán még megmenthetjük - hála az állatoknak - az embert is...