A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-08-01 / 8. szám

6

Afrikai példa

A törzseknek ez a sajátos társadalmi berendezkedése a kialakuló afrikai egyház életére is hatással volt. Hithírdetők, akik ott működtek, papok, akik látogatták ezeket a területeket, egyformán erről a sajátostörzsihez hasonló egyházi szervezetről beszélnek. Az egyes falvak egyházi ügyeit éppúgy közösen tanácskozzák végig akeresztény közösségek, mint a törzsek a maguk ügyeit. Az olyan helyeken, ahová a pap csak vasárnapokon szokott eljutni, a délután nagyobb része ilyen gyűlésekkel telik el. Ezeken aztán minden, a helyi közösséget érdeklő téma szóba kerül. A hitjelöltek, a már megkereszteltek és a közeljövőben keresztelésre kerülők ügye éppúgy, mint a betegeké, ö- regeké, házasoké, jegyeseké - egyszóval: a kis keresztény közösség egész élete.

Az természetes, hogy nem mindegyik kis falú közössége egyformán buzgó. Az ilyen közös megbeszélésekkel együtt jár, hogy érdektelenek és unalmasan bőbeszédűek is próbára teszik a közösség türelmét. Az is észrevehető, hogy a civilizáció térhódítása a közösségeknek ezen a törzsihez hasonló életén is változtatásokat fog előidézni. Az ottani fiatalok is új eszmékért hevülnek, a falusi életmódot a nagyobb települések komplikáltabb élete váltja fel s ott is olyan problémák elé kerülnek a régi meghitt falusi közösségek keresztényei, a- melyekre nem voltak kellőképpen előkészítve.

Az afrikai lélek mindenesetre nagyra értékeli a törzsi életforma társadalmi megnyilatkozásait s legjobbjaik is arra törekszenek, hogy az "új" életformába ennek a réginek értékeiből minél többet átmentsenek. A törzsi élet értékeit nem akarják megsemmisíteni, hanem alkalmazhatóságukat kísérletezik ki a városi és nemzeti élet formáira és intézményeire egyaránt. Az afrikai egyháznak is az manapság a legfontosabb feladata, hogy ennek az új életformának kialakításához járuljon hozzá a maga értékeivel.

A közösen viselt felelősség esz- Előny és hátrány méje és gyakorlata - a törzsi élet

sajátos berendezkedéséből kifolyóan - manapság előrehaladottabb fokon van meg az afrikai egyházban mint akár az európai-, akár az amerikaiban. Ez egyébként annak a körülménynek is következménye, hogy a hit terjesztése Afrikábanaz aránylag mindig kevésszámú hithírdető következtében mindig az afrikai világi hívek vállán is nyugodott. Tulajdonképpen ők vetették el széles vidékekre anéhány hithírdető által hozott magot és a közben kialakult bennszülött papságnak is igazán apostoli lelkületű munkatársai lettek.

Az újkeresztények és a keresztelésre készülők buzgősága min-