A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-08-01 / 8. szám

Afrikai példa

5

Ez a probléma az Egyház egészének problémája, de fokozata az egyes vidékek, országok, földrészek szerint nagyon különféle le** hét. Különösen égető azokon a helyeken, amelyeket valamikor missziósterületeknek könyveltünk el, közben azonban fiatal, életerős egyházak fejlődtek ki rajtuk. Égető, mert számukra most van az alkalom, hogy egyéniségüket kialakítsák a Krisztustól kapott elhivatás vonalán - és összhangban eredeti népi és faji kultúrájukkal. Az Egyház arculata eltorzul olyan helyeken, ahol a Lélek adományait nem használják fel teljesen, ahol hiányzik az eszmék kölcsönös közlése és nem igazán testvériesek a közösségek. - A következőkben ezeknek a követelményeknek szemszögéből az afrikai missziósvilágot fogjuk elemezni.

Kenneth Kaunda, Zambia állam- Afrikai hagyományok elnöke szokta hangoztatni, hogy

az afrikaiak törzsi közössége a kölcsönösségi alapon állott. Szervezete arra szolgált, hogy minden tagjának emberi igényeit egyformán kielégítse. A javak legtöbbjét, a földeket és az állatállományt közösen birtokolták s kezelésükkel a törzs főnöke és a kisebb települések élén álló főemberek törődtek. Ha például valamelyiküknek egy új kunyhóra volt szüksége, a falucska minden férfija összegyűlt, együtt döntötték ki a kunyhó vázához szükséges fákat, együtt szedték össze a befedéshez szükséges növényi a- nyagot s a falú asszonyai együttesen taposták a sarat a kunyhó oldalfalához. Ugyanebben a szellemben vállalkoztak mindig az erősek és egészségesek a gyengék és betegek kis veteményesének művelésére.

Mindez - folytatja Kaunda - a társadalmi életnek tökéletes összhangját tételezte fel. S a főnök és a falvak öregjeinek tanácsa valóban őrködtek is ezen az összhangon; kihágásokat büntettek, nézeteltérések elsimításán dolgoztak. Az őserdő világa kemény világ: a puszta fennmaradáshoz is komoly összetartó erőkre volt szükségük a törzsi társadalmaknak.

Vegyük hozzá még az eddig elmondottakhoz, hogy a fontosabb döntéseket a törzsi életben sohasem a főnök egyedül, de még csak nem is a főnök és szűkebbkörű tanácsa hozta, hanem mindig az általános gyűlések, amelyeknek (legalábbis elméletben) a törzs minden felnőtt férfije tagja volt. Nők ezeken a tanácskozásokon nem vettek részt, de megvolt a törzsi életnek az a területe is, amelyen ők külön tanácskozással döntöttek. Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy a törzs fiataljai és öregjei is - amellett, hogy a közösségnek alá voltak vetve -bizonyos területeken önálló felelősséggel döntöttek és rendelkeztek.

T