A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-08-01 / 8. szám

4

Afrikai példa

detés teszi képessé a hívőt a liturgia gyümölcseinek a kiárasztására is egyéni és társadalmi életében, hogy mindkettőt az emberi és keresztény ideálok szerint alakítsa. Az apostolkodás változatos és szinte elsorolhatatlan lehetőségeinek papi kihasználására főként abérmá- lás eltörölhetetetlen jegye jogosít és indít: ezzel lesz hitének igazi tanúja és ezzel kap küldetést Egyházától hivatalosan arra, hogy Krisztus mellett tanúskodjék. Mindez az egyetemes papság ajándékával rendelkező hívő személyének kultikus és liturgikus jelentőséget is kölcsönöz.

MISSZIÓS IMASZÁNDÉKHOZ*

Afrikai példa

risztus Egyházában a világiak nem a papság ’’alárendeltjei";

nem egyszerű "fogyasztói" azoknak a lelki javaknak, amelyeknek monopóliuma a papság kiváltsága lenne. Ellenkezően. Papok és hívek a keresztség által egyformán Isten népéhez tartoznak s mindegyiküknek vállalnia és viselnie kell a felelősséget az egyházi közösségért (az egészért csakúgy, mint a helyi közösségekért, melyekhez éppen közvetlenül tartoznak). Ahogy Szent Pál mondja az elsőkorintu- si levélben: "... Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz! A lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy (a közösségnek) használjon vele" (12, 6-7).

*

A fentebbi bevezető megjegyzéshez hasonló elvek hangoztatása manapság közhelynek számít - annyiszor halljuk. Es mégis, amikor a sokat hangoztatott elv gyakorlati megvalósítását keressük, még mindig messze találjuk magunkat a céltól. Vannak, akik megúnták ezt a lassúságot s a megújulás érdekében az egyház intézményeinek határmesgyéin tevékenykednek tovább, vagy csalódottságukban talán már az egyházon kívül. Másokban meglenne a jóakarat és a nagylelkűség,. de hiányzik belőlük a képzelőerő és egy bizonyos bátorság, a- mire mindig szükség van, amikor a "régi" helyébe ’'újat?1 kell alkotni. Aztán persze olyanok is vannak, akik nem erőltetik meg magukat - nem kívánnak, de nem is nyújtanak maguk sem sokat.

* ”Azért imádkozzunk, hogy a fiatal missziósegyházak minden híve tudatosan osztozzék Krisztus papságában és minél előbb tevékeny tagja lehessen egyházi közösségének.”