A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-08-01 / 8. szám

Az egyetemes papság

3

bár egymástól lényegükben különböző megvalósulásai.

Amikor azt mondjuk, hogy az egyetemes papság kettős alapja a megszentelő kegyelem és a keresztség-bérmálás eltörölhetetlen jegye, tulajdonképpen csak egy alapot említünk, mert ez a kettő csak két különböző vetülete a keresztény hívőKrisztussal való egyesülésének. Ez az egység, a Titokzatos Test tag-állapota az igazi jogcím és alap az egyetemes papsághoz. A kegyelem ugyan létezhet az eltörölhetetlen jel nélkül (egy megigazult, de meg nem keresztelt pogányban) de teljességét igazán a keresztség és a liturgikus imádás adja meg, amelyhez viszont épp a keresztség adja a belépőt. A szentségek eltörölhetetlen jegyének viszont szintén kegyelemre van szüksége ahhoz, hogy a keresztény kultikus cselekmények számára méltóvá tegye a gyönge és esendő embert.

"PAP/" TEENDŐK

Az egyetemes papság lelki jellegű (azaz: igazi és Istennek tetsző) áldozatához tartozik a megszentelt élet, az alamizsnálkodás, az imádság, a böjt, az önmegtagadások, stb. Ezek az áldozatok az önuralom és az igazi "belső személyi szabadság" jelei és előidézői is és mint ilyenek jó kifejezői az egyetemes papság "királyi" jellegének (Péter első levele 5, 9). Amennyiben pedig az élőhit következményei, ezzel ennek az egyetemes papságnak prófétai jellegét is kinyilvánítják. A keresztény hívő az ő egyetemes papi küldetésével élve (családjában, az Egyházban, a világban) nemcsak egyéni létét szenteli Istennek, hanem ugyanakkor Isten áldását is biztosítja embertársai, vállalkozásai és az emberi intézmények számára.

Az egyetemes papság a liturgia és az apostolkodás területén fejtheti ki további funkcióit. A keresztség révén vehet részt az Egyház nyilvános imádási aktusaiban. Saját imádatának és Istennek alárendeltségének érzelmeit a szentmiseáldozat keretében fejezheti ki legmegfelelőbben. Ugyanakkor az oltár isteni Áldozatával együtt fel is ajánlhatja önmagát Istennek - ebben az értelemben mondhatjuk róla, hogy a "pappal együtt" mutatja be a szent áldozatot. A hivatásos papnak, az egyházirend papjának van egyedül képessége az isteni áldozat oltáron való megjelenítésére, de ezt a funkcióját nem a maga nevében végzi, hanem Krisztusnak, a Titokzatos Test Főjének nevében (s így a Testben foglalt minden hívő, az egyetemes papság nevében).

Az apostolkodás területén ehhez az egyetemes papi funkcióhoz tartozik a példaadás, az embertársakért végzett imák, munkák és áldozatok, az irgalmasságnak testi és lelki cselekedetei. Ez a kül-