A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-07-01 / 7. szám

44

Fogantatás dogmájánakkihírdetése, a papképzés és a papi lelkiség elmélyítése. De pápaságának idejére a központból árgus szemekkel figyelő konzervatizmus is jellemző sez azonnal "liberális katolikus" vagy"modernista"bélyeget üt mindarra, aki a kutatómunka és a tanítás szabadsága érdekében emelte fel szavát, aki a forrongásban lévő s alakuló új társadalmi rendhez való alkalmazkodást aj ánlj a, vagy a keresztény dogmák fejlődéstörténetéről ír vagy beszél.

XIII. Leó (1878-1903) nem annyira intranzigens személyisége nemzetközi tekintélyt biztosít ugyan a pápaságnak, de a centralizáci- ó alatta sem veszít erejéből. A pápai államtitkárság modern formájában az ő pontifikátusa idején alakul ki, hasonlőképen a nunciusok kifejlett rendszere. Enciklikáira felfigyel a keresztény világ; a vatikáni levéltárat nemkatolikus kutatók számára is hozzáférhetővé teszi, de ugyanakkor megalakítja az ú.n. biblikus kommissziót a katolikus szentíráskutatás "irányítása" céljából. Politikai vonalon sem a franciákkal, sem az olaszokkal nem sikerül megegyeznie s talán ez a kudarc is oka annak, hogy utódja, a szentéletű X.Piusz (1903-1914) az egyház belső életének alakítására szenteli fő figyelmét s a Vatikán politikai helyzete és tekintélye sokat romlik (IX. Piusz intranzigenciájára emlékeztető magatartása következtében a franciákkal teljesen elromlik a viszony; a portugálokkal is konfliktusba kerül a Szentszék; Spanyolországgal megszakad a diplomáciai kapcsolat). Az első "világutazó" amerikai államelnököt (Theodore Roosevelt) nem fogadja a pápa; a kezdődő olasz keresztény demokrácia mozgalmát leállítja; a francia szociális mozgalmakban a demokratikus irá- nyúakkal szemben a paternalisztikusok pártját fogja. A hagyományos tanok védelmében kemény harcot indít a modernizmus ellen. Ezta küzdelmet integralista környezete is szítja, akik között egy kortár- suk éles nyelve szerint túlsóknak egyházhűsége fordított arányban állt intellektuális képességükkel. Ez a küzdelem kétségtelen veszélyeket hárított el az ortodoxia útjából, de ma már az is megállapítható, hogy feleslegesen kötötte meg jőakaratú tudósok szabadságát is és félévszázaddal lassította le az egyházi tudományok fejlődését.

Súlyos következmények

Az utolsó éveit élő 19.század egy elkülönült és magába zárkózó Egyház felett zárul. Az izoláció teljes; a társadalmi, a politikai, a szellemi élet egész területére kiterjed. Ebben az elkülönített gettóban élnek a széles katolikus néprétegek, akik a természettudományok és a hit világnézetüket fenyegető ellentétei elől futva a hagyományok és a tekintély biztosnak látszó révében akarták kivárni az átalakulás vihar ának elvonulását. De ebben a gettóban élt a katolikus