A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
45 szellemi vezetőréteg is. Közben azok ajőakaratú kísérletezések, amelyek a modem gondolkodás felé építették a hidat, mind leálltak. A keresztény egy- házakközt megindult közeledés is megtorpant. A katolicizmus a közéletnek csak egyetlen tevékenységében vett észrevehetően részt: a politikaiban. Politikai pártjaik azonban tulajdonképpen nem a katolikus világiak irányítása alatt álltaksellenfeleik nem is késlekedtek a 'klerikális" vagy "ultramontán" bélyegzőt ütni rájuk. Pártjaik (a- hol voltak) mindenesetre egységben tartották a katolikusokat s erőt jelentettek, amellyel a liberális és túlkapásokra hajlamos államoknak számolniok kellett. Igazi hátrányuk a katolikus közvélemény kialakításában az volt, hogy eszméik mögött de Maistre államfilozőfiája állott. Ennek következménye, hogy a kor katolikus politikai szemlélete nem nézi jő szemmel a demokráciát, s szinte "dogmává" lesznála a "trón és oltár" szövetsége. A francia állam és a francia katolicizmus nagy századvégi harcamögött is okként tulajdonképp a francia katolikusok köztársaságellenes magatartása húzódik. Ezekvoltak a- zok az idők, amikor a népmissziők hitszónokai szószékről ígérték a poklot m inden republikánusnak. Ez a "királypárti" beállítottság átnyúlt a hu s z ad ik századba is és - hogy egészen közeli példávalne szolgáljunk- a németeknél jóval az első világháború után is éreztette hatását a weimari köztársasággal szemben elfoglalt "gyanakvó" katolikus magatartásban. Mindez azt eredményezte, hogy a katolicizmus a társadalmat átalakító erők viszonyával sem volt mindig tisztában. Legnagyobbja- ira is jellemző, hogy a korabeli kapitalizmus munkásokat kizsákmányoló rendszere ellen az orvosságot a "hivatásrendiségre" épített államban látták. Nem vették észre, hogy az európai társadalmat átalakító erőket nem lehet visszafordítani erre a meghaladott álláspontra. De a korporativ gondolat még legalább haladónak látszottaka- tolikus berkekben, ahol a nagy többség a szociális problémák megoldását egyedül lelkipásztori és karitatív vonalon kereste s nagyban hozzájárult a munkásság Egyháztól való elidegenítéséhez. Azt már érintettük, mekkora féket rakott az egyházi tudományosságra, a teológia és a kapcsolt tudományágak fejlődésére a ku- riális ellenőrzés. Az Egyházat érő támadások érthetően a védekezés ösztönét keltették életre; nem volt azonban egészséges az az apolo- getikus beállítottság, amely kizáróan a régi igazságok védelmére szorítkozott, nem is próbálta beleélni magát az új eszmék világába s nem mutatott rá arra, hogy ezek alapjukban és magvukban - ami helyes és igaz, nagy és időszerű bennük- a kereszténységben is meg
