A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-07-01 / 7. szám

42

levélben arra int, hogy ne okozzunk "szomorúságot az IstenSzentlel- kének" (4, 30). A Szentléleknek a keresztségben közölt adománya a hit, remény és szeretet erénye és "hétszeres" ajándékai sezekma- gukban foglalják m ind az t, amit Krisztus hozott .iC^unk "az egész törvényt és a prófétákat" (Mt. 22, 40) is beleértve. így árasztja ránk a Lélek az isteni szeretetet is, azt a szeretetet, amelynél nagyobb és kiválóbb adomány el sem képzelhető (római lev. 5, 5 első korintusi 12,31).

Ez dióhéj jban az Egyház hagyományos tanítása a Szenti élekről aki kegyelmeiben kö z 1 i magát az emberrel és megújítja, felfrissíti visszaemeli a helyes útra keresztény életének váltakozó eseményeiben. A második vatikáni zsinat ezt a hagyományos tanítást öltöztette új köntösbe, amikor nyomatékosan hangsúlyozta, hogy ugyanez a Lélek indítja korunk keresztényét akereszténység egységének őszinte és buzgó munkálására is. ★

KEDVESSÉG, JÓSÁG, SZELIDSEG. Hogyan is mondta Genf nagy püspöke? Csöppnyi mézzel több legyet foghatunk, mint egy hordó ecettel. A lelkek hódítása, az após- toli munka nem hadviselés. Krisztus ellenállhatatlan sze- retetének jóságos, szelíd, kedves vonzása az, ami előtt az ellenfél nem tehet mástt leteszi a fegyvert...

A GETTÓBA VONULT EGYHÁZ

0

e a liberalizmus ellenséges magatartása, Róma"despo- tizmusától" való hisztérikus fé- (folytatás az 5. bpról) leime csak elősegítette, hogy az

Egyház a védekezés lehetőségét egyedül a visszavonulásban látta.

Róma központi szerepe

A visszavonulás egyöntetűségét egy érdekes körülmény segítette elő. Ez ugyan az Egyház csodálatraméltó egységét teremtette meg-ellentétben a század folyamán szétdarabolódőprotestantizmussal- ugyanakkor azonban azzal a hátránnyal is járt, hogy gátlőan hatott a katolikus csoportok önálló álláspontjának kialakulására és így épp a kritikus időkben zárta el az utat a kiegyezés, az alkalmazkodás, a megújulás elől.

Ez a körülmény az a centralizáció volt, amely akuriális e- gyedirányítást és a központi elgondolások sokszor könyörtelen keresztülvitelét jelentette. Ez a törekvés a trienti zsinat idején is megvolt, teljes kivirágzását ott azonban akadályozta a spanyol bíborosok ösz- szetartása. A későbbiek folyamán c s ak a gallikanizmus és febroni-