A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
14 MISSZIÓS IMASZÁNDÉKHOZ«" a Lélek és a missziók A kereszténység kezdeti elterjedésének gyorsasága egészen elképesztő. Péter és Pál vértanús ágának idejében, amikor Néró a római keresztényekre fogta a város felgyújtásának ham i s vádját, a nagy történetíró, Tacitusz a halálra í- télt keresztények "nagy sokaságáról" ír. Ötven évvel később (110 tájékán) az ifjabb Plíniusz, aki a kis- ázsiai Bithynia proprétora volt, arról panaszkodik, hogy a kereszténység terjedése miatt a pogány templomok elnéptelenedtek s az áldozatbemutatás is teljesen megszűnt némelyikükben. A vértanú Jusztin (140 körül) így ír a kereszténység terjedéséről; "Nincs olyan faj, legyen az barbár vagy görög, szekereken élő, sátoriaké nomád, akik közt az eucharisztikus áldozatot be ne mutatnák az Atya, a világ Terem tője és Ura előtt, a keresztrefeszített Krisztus nevében." A második század utolsó éveiben Tertullián már majdnem fenyegeti a római hatalmat Apológiájában; "Csak tegnapi nép vagyunk, mégis minden helyet elfoglalunk városaitokban, szigeteiteken, vidéken és katonai táboraitokban, közigazgatási szerveitekben, szenátusotokban és a fórumon. Csak a templomaitokat hagytuk meg nektek. Katonaságtok számát csak egy tartomány keresztényeinek száma is meghaladja. S ha h a r c r a kerülne a sor, azt hiszitek, nem állnánk meg helyünket éppen mi, akik olyan bátran nézünk szembe a halállal? Bár ettől nem kell félnetek, mert a mi hitünkön lévők nem gyilkosok, inkább őket ölik halomra." Ágoston "De civitate Dei" művében említi, hogy az ő idejében sokan csodálkoztak azon, hogy a soraikban szörnyű ritkítást okozó üldözések ellenére sem szűnt meg állandóan terjeszkedni a kereszténység. Pogány körök maguk megnyugtatására terjesztették akkori- * * Azért imádkozzunk, hogy az újonnan megtért keresztények kövessék a Szentlélek Isten sugallatait s így terjesszék Isten országát a nemzetek és népek között.
