A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
31 nak szüntelen bizonyítéka. - Az sem tagadható, hogy Isten hagyta, hogy a hitetlenségbe merüljenek. Szent Pál is hirdette ezt. Aki a- zonbanhisz, üdvözül. A zsidó is. Vagy nem zsidók voltak-e az apostolok, az első keresztények? Szent Pál maga is vérbeli izraelitának vallja magát. Tehát Isten nem akarja népe romlását. Ha most mégis megengedi hitetlenségüket, csak azért teszi, ’hogy mindenkin könyörülj ön'. (Róm. 11. 32) Lehetséges ez? Senki sem képes ezt megérteni, vagy ésszel fölérni. Mi éppen úgy nem értjük ezt a titkot, mint ahogyWerfelnek sem ment a fejébe. Titok ez: Szent Pál előtt is az volt. Isten titka. Nem tudott mást mondani erre, mint ezt:'Mekkora mélysége Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek utjai! Vájjon ki látta az Úr gondolatait? Tanácsot ki adott neki? Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle? Minden belőle, általa és érte van, dicsőség neki mindörökké. Ámen'. (Róm. 11. 33-36) IV. A MEGVÁLTÁS. 1. Krisztus vérének gy üm ölese. Bármennyire is szivbemarkoló volt az ószövetség választott népének megsemmisülése, mégsem jelentett akadályt az evangélium terjedésében. Hiszen csak kevesen érték meg ezt a tragédiát. A többség a pogánykeresztényekből állt s számukra a zsidó nép bukása inkább csak intő példa volt, nem pedig a botrány köve, mint a zsidókeresztények számára. Bár itt is megvoltak az uj hitnek, az evangéliumnak a maga nehézségei. Szent Pál látomása Krisztus győzelméről úgy látszik csak látomás maradt. Ha valóban 5 az Űr, a teremtés Ura, aki által, sőt akiért az égés föld lett, Miért van akkor mégis annyi ellentmondás a világon? Azon senki sem csodálkozik, hogy a pogányok élete tele van keserű csalódással, bűntudattal, kétségbeeséssel. De hogy a keresztények sorsa sem különb a pogányok, a hitetlenek sorsánál, az már nem köny- nyü megpróbáltatás volt a hivők számára. Itt van, hogy csak egy-két esetet említsünk, pl. a bűn meg a halál. A keresztény éppúgy hajlamos a rosszra, mint a hitetlen. Szent Pál maga sem titkolja, hogy két törvény küzködik tagjaiban egymással: a bűn erőszakos törvénye és a lelkiismeret törvénye. Ez utóbbi a jót javallja, tiltja a rosszat; ám az első erőnek erejével a bűnt, a tiltottat, a nemtelent szeretné cselekedni. Mi értelme hát Krisztus halálának? Csakugyan megváltott bennünket a bűn rabságából? - Aztán a halál is maradt. Krisztus jötte, úgy lát
