A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

32

szik, mit sem változtatott sorsunkon. Vagy nem az Ur kedves tanítványa irta levelében nem Is olyan régen: 'Ugyan mi az éltetek? Csak pára, mely rövid ideig látszik, azután elenyészik' (Jakab 4. 14)

Vájjon mit felelnek erre az apostolok? Adott-e az Ur erre vonatkozólag valami titkos kinyilatkoztatást Péternek, Jánosnak, vagy esetleg Pálnak? Nem is olyan vakmerő kérdések ezek. Csupán az aggódó hit bátortalan kérdései. Szent Pál válaszol ezekre: levelei tele vannak hintve kételyirtó, vigasztaló Ígéretekkel és igazságokkal. A halálról ezt mondja: a halál a bűn következménye. Nem az egyesek bűnéé. Hiszen sokan szentül, tisztán, ártatlanságban éltek és élnek most is. S ezeknek is meg kell halniok.

Hát akkor kinek a bűne hozta ránk a halál büntetését? Az első ember /

vétke: Adámé! Az, akinek Mózes első könyvének első, második és harmadik fejezetében olvassuk történetét. Bűne valahogy mindnyájunk bűne; engedetlenségéért mi is felelősek vagyunk. Adámban mindnyájan vétkeztünk. Ezért mindannyian bűnösök vagyunk valamiképpen. Születésünk első pillanatától kezdve. A megbélyegzett szülőknek becstelenek a gyermekei is. Adámnak meg kellett halnia engedetlenségéért. Ez alól mi sem képezünk kivételt. Mert nemcsak a vétséget örököltük. A büntetést is. S ez a büntetés a halál.

Krisztus halála megváltást hozott. Helyrehozta Ádám ballépését. Az ő vére megengesztelte Isten haragját. Régi adósságunkat Jézus fizette ki az Atyának. Válságunkért drága szent vérét adta foglalóba. Vérének erejében mi is legyőzhetjük a bűnt önmagunkban. A benne való hit és az őszinte bánat valóban eltörli vétkeinket. Kereszthalála eleget tett minden ember bűnéért. Jézus Krisztus az Új Ádám. A- mint az elsőben mindnyájan vétkeztünk, úgy Cfoenne valamennyien kegyelmet nyertünk. A bűn ereje megtört. Ezentúl csak rajtunk áll, hogy engedjük-e magunkat legyőzni vagy sem.

/■

Am a büntetés maradt. Annál is inkább, mert maga Krisztus is alávetette magát ennek a büntetésnek, midőn elszenvedte értünk a halált. De éppen ezzel semmisítette meg az emberiség legnagyobb ellenségét, a halált. Mert Krisztus nemcsak meghalt, hanem föl is támadt. Ezzel megmutatta, hogy nem a halál a végső felelet itt a földön. Ez csak emlékeztető a múltra, átmeneti állapot. Az igazi végállomás nem a halál, hanem az élet. Jézus élete és föltámadása igazolja ennek valós értékét. Nincs is ezért nagyobb örömünk és vigasztalásunk Krisztus föltámadásánál. Ez hitünk alapja. Hiszen, ha Krisztus nem támadt föl, a világ legszánalmasabb bolondjai vagyunk! Akkor hiába való az apostolok prédikálása és fölösleges a keresztények hite.