A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám
41 éhezni, sem fázni, mert oda ment, ahol nine s sem sírás, sem éhség, sem fagyoskodás többé... Jő volt hozzá az Isten! Imre helyét most Anti foglalta el. Nem volt valami erőskötésű legényke, de annál vállalkozóbb szellemű. Papja segítségével kapott az apátságtól egy lovat. Még az apjától maradt az udvaron egy régi kordé-féle tákolmány. Egy országúton hagyott teherautóról leszerelte a két első kereket, a kordély alá tengelyezte és elkezdett fuvarozni a környéken. Ez is hozott valamit a konyhára. A nagyobbik lányka már szépen kézimunkázott és sikerült a Nőegylet révén eladni. Ez is jelentett valamit. Hombulákné büszkén nézte törekvő, segítenikész gyermekeit. Egyik nap Hombulákné ágynak esett. A gyerekek ijedten futottak a papjukhoz.- Semmi bajom, plébános úr. Csak ki vagyok merülve. Úgy vagyok én is, mint a cigány lova. Addig hajszolta, míg egy nap nem bírta tovább. Néhány nap, oszt kifekszem. Oszt újra jó lesz egy darabig. De a gyerekek elkezdtek sírni.- Ne itassátok itt nekem az egereket! Lássa plébános úr, ilyenek ezek. Hiába mondom nekik, hogy nem kell addig felhúzni az e- sernyőt, míg nem esik az eső. A pap kénytelen volt mosolyogni ezen a bölcsességen. Múltak a keserves évek, de a Hombulák család oda se fütyült nekik. Eltek szegényen, de dolgosán, jő humorú anyjuk oldalán. Egyik nap aztán még lagzi is lett a háznál. A Juliska, az idősebb lány, szép virágszállá serdült és hamarosan kérő állt aházhoz. Vasutas ember. A gelsei bakter. Nagyban folyt a készülődés a lakodalomra. A pap belátogatott aportára arrajártában. Éppen ott volt a jövendőbeli. Hombulákné odafordult a papjához; - Egybekelnek! Az uram meg a fiam boldogok a másvilágon. Anti fiam fuvaros ember. Most vett egy pár lovat a vásáron. Jól megy neki. A Kati jányom is szépen tanul az oskolában. A Julis jányom meg most bakterné lesz. Úgy van éppeg, ahogy mondtam nekik; A végén mindig jó lesz, csak türelemmel ki kell tudni várni... Hazafelé elgondolkozott ezen a pap. Végiggondolta, ahogy ismerte ennek a szegény küszködő családnak az életét. Sokan bárány- kái közül feleannyi teher alatt is már rég összeroppantak volna. S itt van ez az asszony, akit a faluban sokan hóbortosnak, gyengeelméjűnek tartanak... Mert nem sápítozik, nem panaszkodik terhe alatt.
