A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-06-01 / 6. szám

42

A sok ürömben megtalálja a cseppecske örömet és boldognak érzi magát. És ez a belső boldogság kisugárzik a családjára s íme, azok is megérzik a kis örömet a sok ürömben... t

KIMENT A DIVATBÓL?

^Pzzel a gondolkodásmóddal ma C számolnunkkell. Ez az "új" szemlélet az oka a Szent Szív (folytatás a 7. lapról) tisztelete iránt tanúsított közömbösségnek, ellenszenvnek - nem más értelmi érvelés vagy érzelmi ellenállás. Azt nem mondhatjuk azért, hogy a zsinat új szemlélete, a munkálatai révén elmélyített és tisztázott fogalmak az okai annak, hogy a Jézus Szíve tisztelet feleslegesnek vagy érthetetlennek tűnik fel a mai hívő előtt. Inkább az a helyzet, hogy az a mód, ahogyan napjaink kereszténye gondolkodik a vallásról és a vallásos életről, az zárja ki eleve, hogy ezt az ájtatossági formát valóban megértse.

Ugyanakkor mást is észreveszünk. A "bűntudat" mintha eltűnne az emberekből. Alapvető erkölcsi törvényeket semmibe se vesznek manapság. A szentmise áldozati jellegéről is lassan elterelődik a figyelem. Ezzel együtt jár a papság és a papi szolgálat lekicsinylése, az egyházi és vallásos élet szakrális jellegének morzsolódása, a korlátot nem ismerőkritika a pápa személyével vagy az Egyház tanítóhivatalával kapcsolatban. Ezek mind közrejátszanak abban, hogy a vallási élet személytelenné válik, egyre veszít melegségéből. Vannak keresztények, akik nem is igyekeznek lelki életükben személyes kapcsolatot tartani Krisztussal. Őt ma divat egyedül embertársainkban keresni s kizáróan bennük szolgálni. Ezért aztán "Krisztus sze- ertete", "jézus Szíve", "engesztelés" mind ismeretlen fogalom számukra. De nemcsak a fogalmak értelmetlenek szemükben,értelmetlen előttük az a gondolkodásmód is, amelyből ezek születtek. S végül teljes erővel érezteti korunkban hatását az a technikára és gazdasági értékekre épített s a lelkieket elhanyagoló kultúra, amely hat a keresztény életre is. Félő bizony, hogy a vallás csak funkcionális értékében jelent valamit korunk emberének, amennyiben t. i. súlyt kölcsönöz életük társadalmi, kulturális és nevelői vetületének.

Egyszer megint igaznak bizonyul Isten szava: "Ez a nép nyelvével szeret engem, de szíve távol van tőlem. " Valóban, annyira távol, hogy meg sem érti már az isteni Szívet. Amikor tehát azt hangoztatják, hogy a Szent Szív tiszteletét korszerűsíteni kell, ezt csak csak bizonyos határig lehetséges. Változtathatunk az ábrázolásmódon, édeskés képeken, változtathatunk az imák szavain, de nem változtathatunk, és mindig eredeti tisztaságában kell megőriznünk a Szent Szív