A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-06-01 / 6. szám

37

H

ús vét napján a pápa székes- egyházában meglateráni palotájában ünnepélyesen fogadta a püspököket, papokat és diáko- nusokat. A bazilikában a szentmise liturgiájának békecsőkját váltotta velük, a palotában aranypénzzel ajándékozta meg őket. - Szent Péter és Pál ünnepén, meg főiszentelése évfordulóján a pápa aranypénzzel és ékes ruhákkal tüntette ki a város vezető személyiségeit. De ezekkel az ajándékokkal a pápa egyáltalán nem rövidítette meg városa szegényeit. Mert ezek tudták, hogy a pápa szívében az első hely az övék. Gergely pápa ugyanis mindennap 12 szegény embert látott vendégül asztalánál. Ez a körülmény segítette annak a legendának megszületését, miszerint egyszer a pápa asztalához maga az Űr Jézus is odatelepedett. Nem legenda viszont az életrajzírónak az a közlése, hogy Gergely pápa egyszer több napon át nem misézett amikor megtudta, hogy székvárosa egyik sikátorában egyéhenhaltembert találtak.

Gergely pápa levelei, amelyeket életrajzírója, János diákonus felhasznált, gazdagon illusztrálják a pápa karitásztevékenységét. Egy 591 márciusából datált levelével Gergely pápa Artemius alszerpapot arra utasította, hogy sürgősen támogasson néhány matrónát. Patéria asszonynak adjon negyven szoldőt, hogy gyermekeinek cipőt vegyen. Palatínának és Viviánának, a két özvegyasszonynakfejenként 20 szoldőt, 300 mérő gabonát. A szubdiákonusnak a költségeket a pápa kontójára kellett írnia. Korábban a pápa arra utasította az említett alszerpapot, hogy egy nólai zárdának azonnal küldjön negyven arany- szoldőt és utána évenkint húszat. Ugyancsak utasította Antemiust, hogy a szoraktei Erazmus-kolostor egy papjának és két Catello-Lu- culano-i szerzetesnek fejenként két szoldót adjon. Péter szubdiákonusnak a pápa utasítására egy kolostorban vezeklő Marcellusről kellett gondoskodnia. Filimót, a szegény vakot minden évben24mérő gabonával, babbal, borral látta el a pápa. Amikor Gergely Szabiniá- nuszon, későbbi utódján keresztül Konstantinápolyból 30 aranyfontot kapott, ebből tizenötöt a longobárdok kezében sínylődő foglyok kiváltására fordított, másik tizenötből pedig a római zárdák számára takarókat vett, mert a kifosztott kolostorok lakói éjjel sokat szenvedtek a hidegtől. Amikor ezt a konstantinápolyi adományt megköszönte, jelezte az adakozónak, hogy éppen ezek a szerzetesek és apácák védték meg imáikkal és vezeklő életükkel Rómát a végleges pusztulástól. Jellemző a pápa nagylelkűségére a következő epizód; Illés, az i- zauriai kolostor apátja 50 szoldőt kért a pápától, hogy szerzeteseinek a legszükségesebbet biztosítani tudja. De levele végén jelezte,

RÓMAI SÉTÁK (folytatás a 13, laprólI