A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám
38 hogy 40, sőt még kevesebb is elég lesz. Erre a pápa így válaszolt: "Mivel számba vetted, hogy mi magunk is szűkösen vagyunk, jóakaratodra hasonló jóakarattal felelünk. 50 szoldő helyett hetvenkettőt küldünk, hogy mindenre biztosan elég legyen. A háborús idők a felebaráti szeretet sajátos gyakorlására, a hadifoglyok kiváltására adtak alkalmat. Gergely pápa ismételten buzdította püspökeit is arra, hogy akár a templomi szent edények összetöréséből és aranyának az eladásával is váltsák ki azokat, akik a lonr gobárdok és más barbárok fogságában sínylődtek. Amikor Gergely tudomására jutott, hogy Líbia egyik rabszolgapiacán több itáliait eladásra kínálnak, megbízottját azonnalodaküldteawal, hogy annyi embert váltson ki, amennyit csak tud. Antemius szubdiákonusnak írt egyik levelében ezt írta Gergely; "Nem tudjuk kifej ezni,mekkora fájdalommal vettük a kampániai csata hírét. István patríciuson keresztül küldjük most neked a pénzt, hogy minden foglyot kiválts. Kérünk is, hogy nagy odaadással és készséggel tégy meg mindent a foglyok kiváltása érdekében. Különösen azokkal törődj, akik nem tudják kiváltatni magukat. Váltsd ki azokat a rabszolgákat is, akiket s aj át uruk, mivel mindenét elvesztette, kiváltani nem képes. De azokra is legyen gondod, akik mint az egyház személyzete, a te hanyagságod következtében jutottak ilyen sorsra. Jegyezd föl mindenkiváltott személynek a nevét, adatait és a listát hozd magaddal." Igen reális légkörbe helyezi a le vél tartalmát a pápának a következő utasítása: "Vedd elő minden ügyességedet, okosságodat és a váltságba kértösz- szeget alkudd le olyan alacsonyra, amilyenre csak lehet." A foglyok kiváltásában Gergely pápát utódai is követték. Ahe- tedik század első felében IV. J ános pápa nagy összeget küldött Dalmáciába és Isztriába, hogy az avarok és szlávok fogságában lévő i- táliaiakat kiváltsák. VI. János pápa viszont a nyolcadik század első éveiben Benevento hercegének fizetett és így tette szabaddá annak hadifoglyait. Felvetődik a kérdés; Miből tudott a r ő m a i egyház ilyen nagy karitásztevékenységet kifejteni? A birtokai jövedelméből. Mert ebben az időben a r óm ai egyháznak Közép- és Délitáliában, meg Szicíliában annyira kiterjedt birtokai voltak, hogy a római egyház egész I- tália legnagyobb birtokosának számított. Gergely pápa megszervezte ezeknek a birtokoknak kezelését, amennyiben az egye s birtokok élére egy-egy szubdiákonus személyében rektort állított. Ezt papi és v i 1 á g i hivatalnokok segítették. A vezetőállásra kijelölt papoknak és hivatalnokoknak Szent Péter apostol sírja fölött kellett esküvel megígérniük, hogy becsületes sáfárok lesznek. +
