A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám
31 ra az álláspontra hivatkozik, hogy a nem keresztény népek vallási hagyományait azért tarthatjuk tiszteletben, mert ezektulajdonképpen az ember istenkereséséhek kifejezői. - Vigyázzunk azonban és ne gondoljuk azt, hogy saját álláspontunkról le-nézhetünk ezekre a hagyományokra. Tévednénk, ha azt állítanánk, hogy a keresztény kinyilatkoztatás az egyetlen kifejezője az Isten emberhez való közelítésének. Ha a kereszténység "monopóliumhoz" érezne jogot ezen a téren, le kellene mondanunk arról a lehetőségről, hogy a pogány tömegek rátaláljanak valaha is Istenre, felemelkedjenek valaha is a természetfeletti élet síkjára. Az egész Szentírásból összfoglalatként csendül ki az a megállapítás, hogy Isten a teremtményeivel való érintkezésben mindig a kezdeményező szerepét játsza. Az ember sohasem kezdeményez, az ő szerepe mindig válasz az isteni hívásra. így hívta Isten Noét s kötött vele egyességet - az egész emberiségre érvényeset (Genezis 9). így emelte ki környezetéből az Isten Abrahámot, Mózest, Dávidot és - bizonyos értelemben - Krisztust, egyszülött Fiát és Küldöttjét; mindegyiküket az egész emberi nem szolgálatára azzal acéllal, hogy az Isten felé vezető út feltárői legyenek. Ahogy Jézus mondta: "Senki sem jöhet hozzám, hacsak nem vonzza őt az Atya" (Jn. 6,44). Ha valaki neki indul az Istenkeresésnek, azért teszi, mert meghallotta a hívást. A pogány vallási hagy om ány ok is csak azért lehetnek az ember istenkeresésének kifejezői, mert rejtett mélyükben ott lappang valahol ennek a hívásnak, az Isten önkinyilatkoztatásának a magva. Ez a rejtett hívás, a kinyilatkoztatásnak ez a m agva azonban nem örökre merevített és befejezett (pogány) vallási hagyományok közé zárja a lelkeket, hanem épp titkos jelenléte forrása azoknak az energiáknak, amelyek ezeket a hagyományokat végső kiteljesedésük felé hajtják. Ezt tapasztalhatta az ószövetség népe, ez lehetett élménye Koméliusz századosnak is (Ap.Csel. 10). Őt egy látomásban nyugtatja meg Isten Lelke, hogy tetszésére van becsületes, jóságos élete. De ugyanez a látomás ú j indítást is ad neki, hogy Isten felé a további lépéseket is megtegye, hogy a Fény, amely felé botorkált, teljes világosságában ragyoghasson fel előtte. uu Ha az Ige ilyen titkos rejteken ott él minden nép lelke mélyén, csak azért van ott, hogy levelet hajtson, virágba boruljon, meghozza gyümölcsét s átformálja annak a népnek a lelkét az Ige képére. Ez a rejtett erőhajtja a pogány népeket aszeretet misztériumának tökéletes megértése felé - pogány vallásuk hagyományai burkoltan és homályban ennek előízét adják nekik. Arra indítja őket, hogy keI
