A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-06-01 / 6. szám

30

tét. A teremtő Istennek minden műve jő, azért ez a szemlélet megengedettnek tartja, hogy mindaztaz emberi bölcsességet, ami egy pogány nép kultúrájában fellelhető, a keresztény életbe is átvigye magával a megtérő. Ez csak segíti őt abban, hogy a m aga gonr dolkodási módján nyílj ék meg értelme az evangélium számára. De ebben a szemléletben minden pogány vallási hagyományt el kell vetni, mert központjában nem Krisztus áll s így csak akadály a hit felé vezető úton és mint ilyen, az "ördög találmánya".

Nézetünk szerint ezt a felfogást semmi sem támogatja. Nem találunk alapot rá sem a Szentírásban, sem az atyák tanításában. A skolasztikus bölcselkedés mestere, Aquinői Tamás sem így gondolkodik. Ha Isten megteremtette az embert, az ért teremtette, mert szentháromságos életében való részesedésre szánta. Isten, aki a szeretet, sohasem szűnik meg a lelkek legmélyére hatni (legyen sző egyénekről vagy népekről) és örök terveit megvalósítani bennük.

Ez a gondolat ihlette XII. Piusznak egy sokat idézett mondását: "Az emberi természet az Adám szomorú bukását követő átöröklődő folt ellenére megőrzött m agában egy bizonyos keresztény alapot. Ha ezt elönti az isteni Fény s a kegyelem táplálja, az erények és az igazi természetfeletti élet szintjét is elérheti. Ezért nem vetette meg vagy nézte le az Egyház soha a pogány vallások tanait. Inkább arra törekedett, hogy a tévedéstől megtisztítva mintegy tovább fejlessze s a keresztény gondolat tökéletességébe emelje ezeket."

A "soha" sző használata mindenesetre érdekes, ha a különféle idők ellentétes gyakorlatára gondolunk... A lényeg az, hogy a pápa egy hagyományos tételből kiindulva ("isten soha nem tagadja meg kegyelmét senkitől s így minden embernek megvan a lehetősége, hogy természetfeletti életet élhessen") egy másik tételre tér. Ez hasonlóképpen régi hagyományra tekint, csak feledésbe merült: "Ez a minden ember számára elérhető természetfeletti élet a népek vallási hagyományaiban gyökerezik, mert ezek a hagyományok tartalmazzák számukra -ha rejtetten is az isteni pedagógia szándékából; ha homályosan is az emberi tévedések folytán - az örök Ige magvait."

A zsinat is ebben a szellemben szólította fel a keresztény közösségeket, hogy "tanulmányozzák és ismerjék jól nemzetük vallásos hagyományait és fedezzék fel ezekben a kereszténység előtti hagyományokban- ujjongó lélekkel és múltjuk iránti tisztelettel - az Ige elrejtett magvait".

Manapság keresztények és nemkeresztények jóakarattal közeledhetnek egymáshoz. A keresztény magatartás ezen a területen ar-