A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-06-01 / 6. szám

18

A MISSZIÓS IMASZÁNDÉKHOZ*i

pogány értékek

Amikor Szent Pál először járt Athénben, az Apóst. Cselekedeteinek leírása szerint "megrendült lelke abálványokkal teli város láttán" (17,16). A méltatlankodásnak ez az érzése nem egy keresztény nemzedéket töltött el az évszázadok folyamán, amikor a Jézus Krisztusra még rá nem talált pogány népek szokásait tapasztalta. Ma másfajta magatartás a divatos. Vannak keresztények, akik csodálattal közelítenek az izlám, a buddhizmus vagy hinduizmus feléabban a reményben, hogy frissebb és gazdagabb lelki élményre találnak bennük, mint saját vallásukban. Mondanunk sem kell, hogy ennek az újfajta csodálatnak éppúgy nincs komoly alapja, mint a régebbi gyökeres ignorálásnak, szinte megvetésnek a pogány vallásokkal szemben.

ISTEN SZERETI AZ EMBERT

Szent Pál méltatlankodása nem gátolta térítő munkáját. Épp ellenkezően: előszedte a görög gondolkodókkal kapcsolatos ismereteit és emlékeztette az athénieket az "ismeretlen istenségre", akinek oltárára a sok másik közt épp Athénben talált rá. "Benne élünk, mozgunk és vagyunk" - mondta hallgatóinak, sőt továbbfűzte gondolatait: "az ő fiai vagyunk" (Ap.Csel. 17,28-29). Azért mondta ezt, mert tudatában volt, hogy IstenKrisztusban "választott ki (minden embert) a világ teremtése előtt... s eleve arra rendelt, hogy Jézus Krisztus által.. .gyermekeivé legyünk" (efezusi lev. 1,4-5). Isten ugyanis arra rendelte az egész emberiséget, hogy földi életén kívül az Ő szent- háromságos életében is részt vegyen. A mi hűtlenségünkcsaknekünk árt, Isten irántunk való szeretetét nem csökkenti - ahogy megintcsak Pál a r óm ai levélben írja: "isten... azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk" (5, 8). Isten nem hagyja a tudatlanság, a tévely, a kétségbeesés karmaiban az embert, hanem "azt akarj a, hogy minden ember üdvözöljön és eljusson az igazság ismeretére."-így megint Pál a Timőteushoz írt első levélben (2,4). Azért gondoskodott arról, hogy megismerhessék Őt és "keressék... szinte kitapogassák, és megtalálják,... hisz nincs messze egyikünktől sem" (Ap.Csel.17,27).

* "Imádkozzunk azért, hogy a fiatal missziós egyházak hívei felismerjék népük tiszteletreméltó hagyományaiban az Örök Ige magvait és érleljék gyümölccsé ezeket a Szent Szív szeretetének misztériumában."