A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-06-01 / 6. szám

19 Pált ugyan eltöltötte a döbbenet az athéni bálványok láttán, de ez nem azt jelentette, mintha számára minden csak tévedés lett vol­na az athéniek vallásában. Sőt, szerinte épp vallási ábrázolásaik, a- zok száma, a bennük kifejezésre jutó mítoszok tulajdonképpen azt a magvat rejtegetik, mely az Igéből annak a népnek lelke mélyére is titokzatosan hullott, hogy aztán növekedve a F ény teljességére ve­zesse őket. Az első századok egyházi írói, az egyházatyák könyörtelenül ostorozzák ugyan akörölöttük kavargó pogány világ vallási eltévelye­dését, ugyanakkor azonban klasszikus műveltségük Szokratészben és Plátőbanprófétákat látott, akik titokzatos módon sejtettek valamit az eljövendő Krisztusról. Ahogy Irenéusz mondja közülük: ezeknek a nagy gondolkodóknak és iskoláik nevesebb folytatóinak írásaiban és életében jó 1 észrevehetjük az "örök isteni Ige tevékenységét, aki által minden teremtődött s aki öröktől fogva jelen van az emberi történésekben... Mert a teremtésben jelenlévő Fiú az idők kezdeté­től kinyilatkoztatja az Atyát, akiknek csak akarja, ahogy, amikor és amilyen módon az Atya akarja." Ágoston is nyilatkozik ebben a kérdésben, Őt senki sem gya­núsította soha, hogy jő szemmel nézte a pogányságot. Egyik lapidá- ris mondása is látszólag erre utal: "A pogánynak még az erényei is csak vétkek!" - Ám ne feledjük, hogy saját idejének pogányáira gon­dolt. Azokra, akiket pár évszázada elért már az evangélium s így nem hivatkozhattak az ő szemében tudatlanságuk ártatlan jellegére. Őktulajdonképpenvisszautasították a kereszténységet, amit pedig módjukban volt megismerni - ezért nem menthetők. De mindjárt meg­enyhül Ágoston hangja, amikor a Krisztus előtti idők pogányáira gon­dol, vagy azokra, akik az apostolok térítőmunkája előtt éltek. "Krisztus Isten Igéje - kezdi Ágoston - s Általa lett minden. Ő az örök Ige, aki az Atyával lakozik." i1 (folytatás a 29. lapon) AZ IMAAPOSTOLSÁG VEZETÉSE a Jézustársaság mindenkori á!- rI talános főnökének kezében van. Delegátusa a római köz­pontból irányítja a nemzeti, regionális és egyházmegyei igazga­tókkal a szervezet ügyvitelét. Az egyházmegyei igazgatók, aki­ket püspökük nevez ki, szervezik és vezetik a plébániákon, is­kolákban és intézmények keretében alakult helyi csoportokat. E- zek helyi igazgatóit is ők nevezik ki. Másfélezernyi (1551) egy­házmegyében százötven ezer központjuk működik. Az Imaapos- tolság teszi közzé havonkint a Szentatyának az általános- és a missziós-egyház számára készített imaszándékait. +

Next

/
Thumbnails
Contents