A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám
12 RÓMAI KARIT ÁSZ A KÖZÉPKORBAN A hatodik század közepén az itáliai gőt királyság utolsó uralkodóját népével együtt a tengerbe szorították a keletrómai császár, a bizánci császár csapatai. Itália felszabadult. Róma népe a feldúlt és lerombolt város újjáépítéséhez foghatott. A bizánci császár a félsziget közigazgatásának az átszervezésekor meghagyta Rómának autonómiáját, de a szenátus már nem volt a nyugati birodalom legfelsőbb törvényhozó testületé, hanem c s ak városi tanác s, amelynek, miután politikai tekintélyét teljesen elvesztette, közigazgatási joghatóságát a bizánci udvar hivatalnokai állandóan csökkentették. A császári kormányzó székhelye is, ahonnan Bizánc politikáját érvényesítették, Ravenna volt. De Bizánc nem tudta megszilárdítani tekinti* lyét. A gőtok helyébe 1 ongob ár dók jöttek és dél felé annyira előre törtek, hogy nemegyszer magát Rómát is fenyegették. Ezekben a vajúdó időkben, miután a szenátus és az ősi arisztokrata családok tagjai szétszóródtak, a város vezető tekintélye a pápa lett. Mivel a római egyháznak ekkor már számos birtoka volt a félsziget déli vidékein és másuttis, a pápának kellett például az éhség ellen küzdenie, a város ellátásáról gondoskodnia. De nemcsak élelmezte nehéz időkben a várost, hanem kiválttatta a foglyokat is, gabonát adott a város környékén lakóknak, megszervezte a város védelmére a milíciát, béketárgyalásokat folytatott a longobárdokkal, és amikor Bizánc Izauri császárai hitbeli tévedéseiket Róma püspökére akarták kényszeríteni, ez Rómát egyre jobban felszabadította Bizánc politikai uralma a- lől is. Róma püspöke Bizánccal szemben a frankok segítségét kérte, s ebből a szövetségből született meg a pápai szék világi tekintélye. A bizánci korszak pápái közül a legkiemelkedőbb egyéniség Nagy Szent Gergely volt. Számos dokumentum maradt fenn uralkodá
