A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-06-01 / 6. szám

13

sa idejéről és ezekből jól tudható, mim indent tett az Örök Város püspöke a nyom or enyhítésére. Az egyik legértékesebb ilyen dokumentum a Gergely pápa által összeállított regiszter volt, amelyet a lateráni pápai rezidencia levéltárában hosszú időn át megőriztek és amelyet János diákonus, Gergelypápa életrajzírója a 9. század végén még tanulmányozhatott.

Ez a hatalmas kötet nem volt más, mint az állandó segélyre szoruló személyek anyakönyve. Rómaiak, sokan a város környékéről, sőt más városokból, mi több: messzi országokból, még a tengeren túlról is. Férfiak, nők, fiatalok, öregek, minden társadalmi rétegből és foglalkozásból. A nevek mellett ne m c s ak a személyi adatok voltak feltüntetve, hanem az is, hogy az illető rendszeresen pénzbeli, illetve anyagi segélyként mit kap. Ha számbavesszük, hogy mekkora volt az ínség ezekben az időkben magában Rómában, csodálkozunk, hogy a pápának másokra is lehetett gondja. De a római egyház nem térhetett ki a máshonnan érkező kérések elől. Hiszen korábban is segített messzi egyházakat. Gergely pápa különben is sokat tett székvárosa szegényei érdekében. Elrendelte például, hogy mindem* nap élelmiszerrel megrakott szekerek járják be a várost és adjanak élelmet mindenkinek, aki csak kér. A szemérmes szegényeknek a pápa saját asztaláról küldött étket. Továbbá minden hónap elején az évszaknak megfelelően gabonát, bort, olajat, sajtot, szalonnát, hüvelyeseket, húst, csirkét, halat osztottak ki. Ilyen alkalmakkor a jobb sorban lévő családok is kaptak valamit megtisztelésül, mint pl. illatszert, kelmét vagy valami hasonlót. így Gergely pápa életrajzírója szerint a római egyház olyan volt, mint egy mindenki számára nyitva lévő raktár. Nagy ünnepeken, mint húsvétkor, Szent Péter és Pál apostol ünnepén, a pápa püspökkészentelésének az évfordulóján, nemcsak a szegényeket ajándékozták meg, hanem másokat is. így a papság és a pápai palota hivatalnoki karának képviselői aranypénzt kaptak; ajándékot vittek a kórházaknak, más szeretetműveknek. kolostoroknak, templomoknak. (folytatás a 37. lapon)

/GYEDÜL A KEGYELEM BŐSÉGE képes a lelkek millióinak a megmentésére. Ezt viszont rendes körülmények között az imádság (közösségi, liturgikus vagy magánima formájában) biz• tosltja. Sokan megfeledkeznek erről az igazságról. Ezért figyelmeztet szüntelenül az Imaapostolság arra, hogy Krisztus Titokzatos Testének tagjaiként úgy kell szeretnünk embertársainkat, amint Krisztusszereti őket. Ezért ajánlják fel naponta az Imaapostolság tagjai imái kát és áldozatai kát a lelkek megmentésére.

i