A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-05-01 / 5. szám
46 ^gaz viszont, hogy a mennybevitel dogm áj ánakkihírdetését megelőző évekfolyamán (1947-50 között) hét Mária-kongresszus figyelme fordult az assumptio tana felé. Az is valószínű, hogy a mennybevitel hittétele még továbbra is foglalkoztatni fogja a teológusokat. Az ünnepélyes kihirdetés szövege is felhívta a figyelmet arra az ellentétre, amelyik a mennybevitel tanával kapcsolatban katolikus és nemkatolikus keresztény körökben fennáll. Ehhez a dogmához ugyanis mellékproblémaként kapcsolódik az a sok elvi kérdés, amelyet a mennybevitel hittétele a Szentírás és a hagyomány egymás közötti viszonya s a kettőnek az Egyház tanító hatalmával való kapcsolata terén felvet. Nem érintette a dogma azt a kérdést sem, milyen módon ért véget Mária földi élete (halállal-e?). Az mindenesetre jellemző a Máriáról vallott tanok századunk- beli alakulására, hogy az új indítások rendszerint a pápáktól erednek. X. Piusz egy 1904-es enciklikája hívja fel a figyelmet Mária lelki a- nyaságára. XV. Benedek a háború borzalmaiban az Istenanya velünk szenvedő együttérzéséről ír (1918). XI. Piusz az efezusi zsinat ki- lencszázéves évfordulója alkalmából (1931) foglalja össze egy encik- likájában a Máriára vonatkozó ismereteinket. XII. Piusz a második világháború legnehezebb idejében (1942) Mária Szeplőtelen Szívének ajánlja a világot. Öt nagy enciklikájában kap helyet Mária s három doktrinális szemszögből fontosban (1943, 45 és 47) a Krisztusról és Egyházáról vallott tanok és a Máriáról vallottak szerves összefüggését világítja meg. Nevéhez fűződik az 1945-ben meghirdetett Mária- év és a Világ Királynőjének új ünnepe (máj. 31.) A nagy enciklikák közül a liturgiáról szólóban ír arról, hogy a gyakorlati Máriatiszte- let mértéke, normája tulajdonképpen a liturgia. - XXIII. János Máriás megnyilatkozásaiban ismételten foglalkozik Mária lelki anyaságának kérdésével s a meginduló második vatikáni zsinatot az Istenanya pártfogásába ajánlotta. VI. Pál pápa nem egyszer ajánlotta nyilvánosan is az Istenanya oltalmába az Egyház nehéz ügyeit s a zsinat szellemében ismételten hangsúlyozta azt a kapcsolatot, mely Isten népe és az Egyház Anyja között fennáll. A teológus szakköröket a Máriára vonatkozó teológiai ismeretek összességével, az ú.n. Mariológiával kapcsolatban főként az a probléma foglalkoztatja; melyik az az alapvető teológiai elv, amelyikre organikusan épülhet a Mariolőgia. Mivel teológiánkban Krisztus a központ, a Mariolőgiának említett alapelvét sokan az Istenanyaságban és Máriának a Megváltó SZÁZADUNK ÉS MÁRIA (folytatás az I. lapról)
