A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-05-01 / 5. szám

35

jei Krisztus iránti szeretetből" (Ef. 5, 21). Pár verssel később pedig így buzdítja a férfiakat: "... szeressétek feleségteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat és föláldozta magát érte... az asszonyok meg tiszteljék férjüket. " Szent Máté pedig így ír: "Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmatok lesz?... Vájjon nem ezt teszik a pogányok is ? Legyetek tehát tökéletesek, mint mennyei Atyátok tökéletes" (Mt. 6,46). A pogány jót j ó v al, rosszat rosszal fizet. Krisztus követője viszont oly an tökéletes akar lenni, mint a mennyei Atya, aki mindenkit szeret és "napját felkelti rosz- szakra és jókra egyaránt". Nem fogjuk elérni ezt a magatartást az első kísérlet után. Ennek ellenére a mi feladatunk az, hogy embertársainkat önzetlenül szeressük.

6/ Miután az egy területet átvizsgáltuk, kés zen is vagyunk a gyónásra. A többi parancs ellen elkövetett hibáinkat megemlíthetjük csak úgy általánosan. "Továbbá vádolom magam a negyedik vagy tizedik parancs ellen elkövetett hibáimért. " A gyónásunk központi része az a terület marad, amit alaposan átvizsgáltunk.

Az ilyenlelkiismeretvizsgálat kissé hosszabb lesz, és próbára fogja tenni akaratunkat. Fáradságunk ne m fog kárba ve s zni, mert minden r em ény megvan arra, hogy gyónásunk gyümölcsözőbb lesz. Nem tudunk talán a lelkiismeretvizsgálat végén leckeszerű listát se készíteni: gyűlölködtem, haragot tartottam, türelmetlen voltam, elkéstem a szentmiséről és több bűnöm nincs. A fenti módszer szerint nem személytelen hibákról fogunk beszélni, hanem megtörtént esetekről. Esetekről, amik ami életünkben történtek, amikor ha nem is egészen, de egy kissé ellenálltunk Isten vonzásának és a magunk feje szerint cselekedtünk. A lelkiismeretvizsgálat alatt rájöttünk arra, hogy helytelenül cselekedtünk és most alázatosan bánjuk bűneinket. Bánjuk azt, hogy olyan haragosak lettünk, hogy majdnem felrobbantunk, mikor a szomszédunk nagy dicsekvéssel elmondta, hogy ő olcsóbban jobb árút vett. Ahelyett, hogy fékeztük volna magunkat, inkább panaszkodtunk, hogy nekünk soha semmi nem sikerül. A szülő talán meggyőnja, hogy szinte gyűlölte állandóan kérdezősködő gyermekét. Később belátta, hogy csak lustaságból nem a- kart foglalkozni vele és a gyűlölet oka benne volt, nem a gyerekben. Sőt talán arra is rájön a szülő, hogy a jövőben sokkal több időt kell szentelnie gyermekének.

Nem kell minden esetet leírni. Ne is legyünk bőbeszédűek a gyóntatószékben. Ugyanakkor ne féljünk általános hibák helyett a saját hibáinkat meggyőnni. Az i 1 y en gyónásból kitűnik, hogy kik vagyunk; mi a feladatunk; mit jelent számunkra a keresztény élet.