A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-05-01 / 5. szám

\

Mindez segítheti a gyóntatót, hogy megfelelőtanáccsal lásson el bennünket.

Az ilyen stílusú gyónás is unalmassá válhat, és semmi biztosítékunk nincs arra, hogy ha így készülünk a szentgyőnásra, hamarosan észrevehető haladást teszünk a lelki életben. Az azonban biztos, hogy haladunk ebben, ha komolyan vesszük a gyónást és nem állunk ellen Isten kegyelmének. De ez a haladás talán nem azon a téren lesz, ahol mi szeretnénk. Régi hibáink újra és újra feljönnek. Ez nem jelenti azt, hogy semmi haladást nem tettünk. A haladás nem szükségképpen azt jelenti, hogy nincsenek hibáink. A keresztény é- letnek ennél fontosabb része, hogy az erényekben növekedjünk. Hibáink megmaradtak, de ugyanakkor alázatosabbak, megértőbbek, nagylelkűbbek lettünk mások iránt. Talán önzésünk is alábbhagyott és hajlandók vagyunk többet dolgozni másokért. Talán az egész világnézetünk megjavult és több örömet látunk és tapasztalunk életünkben, mint eddig. Egyszóval: hibáink ellenére növekedtünk a szere- tetben.

36

Sokszor elhangzik az a vád, hogy a katolikusok nem ve szik komolyan Isten parancsait - éppen a gyónás miatt. "Vétkeznek, meg- győnnak (s ezen azt értik, hogy eldaráljuk a betanult leckét) és minden kezdődhet élőiről. " Amint előbb kifejtettük, a gyónás, a jő gyónás nem egyszerű bűnlista eldarálása. Lelkiismeretvizsgálat és bánat elengedhetetlen része a gyónásnak. Sőt a kibékülés Isten és ember között még a gyónás előtt megtörténik. Mihelyt kitettük magunkat Isten vonzásának, azaz őszinte bánatot indítottunk, akibékülés megtörtént. Minek akkor még gyónni? Egyszerű felelet lenne: mert Isten így akarja. Akérdés újra feljön. Miért akarja így az Isten? Azért, mert Isten emberi módon, számunkra érthető nyelven közeledik hozzánk. Tegyük föl, hogy valakit megbántottunk és megbántuk a tettünket. Amikor ez megtörtént a szívünkben, kibékültünk. Ennek ellenére elmegyünk bocsánatot kérni. A megsértett személy kézfogása, mosolya, köszönése mintegy valóságossá, igazzá, véglegessé teszi a kibékülést.

Mivel emberek vagyunk és mondott szóból ért az ember, az Isten úgy akarta, hogy köztünk és közte akibékülés teljes legyen. Tudtunkra akarta adni, hogy O valóban szeret bennünket és valóban nagy örömére van, amikor mi kitesszük magunkat vonzásának, elfogadjuk a terveit és akarata szerint rendezzük be életünket. A felol- dozás nekünk, embereknek szőlő isteni jel. Isten mosolya a kibékür lés után: Úgy örülök, hogy visszajöttél. Menj békével és többéne vétkezzél. ■