A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-05-01 / 5. szám
34 M aguktól nem tesznek javas- * latot a munkamódszer változtatására, javítására. Nem a- zért, mert félnek megközelíteni a vezetőséget, hanem mert munkás társaiktól tartanak ("Mit akar ez a stréber megint?") Egymással való kapcsolatukat a versengés jellemzi. Beszélgetésre, eszmecserére nincs idő. Mindenki mindenkit keresztnevén szólít, de senki sem ösmeri közelebbről a másikat. Közvetlen feletteseik (mesterek, elő- munkások) technikai képzettsége tökéletes, de fogalmuk sincs az emberekkel való bánásmódról, a vezetés lélektani fogásairól. Ami érdekli őket (fontossági sorrendben): 1/ emberi elismerés, 2/kenyerük biztonsága, 3/bérkérdések. Kapcsolatuk az üzemi tanácshoz, a szakszervezetekhez, a politikaipártokhoz teljesen zavaros ("ezekmindegyike c s ak kihasznál bennünket"). Mintha utat vesztettek volna. - Politikaibeállítottságuk: a szélsőbaloldali egyetemi ifjúság nagy szólamait nem veszik komolyan ("előbb dolgozzanak, aztán beszéljenek" - "épp ilyenekből lesznek később a munkásság legnagyobb elnyomói"). A baloldal mindenesetre kihívóan viselkedik a jobboldallal szemben s fennáll a szélsőségek veszélye. "Erőskezű emberre" várnak, aki oda tud csapni. S az ilyen jobbról és balról egyaránt jöhet... Hasonlóképpen vannak az Egyházzal. Még mindig hat rájuk a divatos szólam; az Egyház túlságosan polgári eszmékhez kötött. ("A magunkfajta emberek nincsenek ott.") Az Egyház számukra idegen környezet, eszméit és tanítását kételkedve fogadják. Amikor a prelátus papi mivoltát felfedte előttük, nem akartak hinni neki. Mit keresne körükben az Egyház?... ■ jUfa nekünk fáj valami, akkor IP' az másoknak is fáj. Nekünk nem tetszik, ha kigúnyolnak, akkor mi sem gúnyolhatunk másokat. Nekünk nem tetszik, hogy lelki- ismeretlen gépkocsivezetők nem tartják be a közlekedési szabályokat, akkor nekünk sem szabad megszegni azokat. Azt hiszem, nem kell több példát hozni. Az elv nagyon világos, csak alkalmazni kell. 5/ Talán valami nehéz problémával bajlódunk és nem találunk rá megoldást. Esetleg úgy érezzük, hogy mi mindig a rövidebbet húzzuk, és hogy nekünk soha semmi nem sikerül, akkor jusson eszünkbe Krisztus példája. Szent Pál írja. "Legyetek egymásnak alárendeltU NA LOM, VAGY LELKIERŐ... (folytatás a 12. lapról) A FUTÓSZALAG MELLŐL... (folytatás a 13. lapról)