A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-05-01 / 5. szám
33 Mert Ostia a főváros nagyforgalmú kikötője volt. Jellemző, hogy a- lig nyitották meg kapuját, néhány hónap múlva már Britanniában, E- gyiptomban és Partiában is tudták, hogy Ostiában hatalmas kórház és szociális otthon működik. Joggal írhatta Szent Paulinus Nő Iából Pammachiusnak: "Róma! Nem kell félned a téged fenyegető isteni ítélettől! Igaz, méltán bélyegeznek téged az apokalipszis Babilonjának, de amíg szenátoraid így jótékonykodnak és így gyakorolják a felebaráti szeretetet, nem vár rád végső pusztulás." Szent Jeromos, akinek írásai a hanyatló császárság fővárosának az életét mindenben tükrözik, a karitász egy harm adik hőséről is említést tesz. Paula is szétosztotta hatalmas vagyonát a szegények között, amikor pedig már semmije sem volt, m aga is koldulni kezdett a főúri családok portáján, mondván: "Engem mégsem zavarhatnak el olyan könnyen, mint a koldust." Nem egyszer súlyos adósságokba verte magát, hogy szegényein segíthessen. Amikor meghalt, lányára örökségként csak adósságot hagyott, meg egy zárdát, hogy lánya arról élete végéig gondoskodjék. Fabiola példáját követve elzarándokolt a Szentföldre. Útközben minden kolostornak gazdag alamizsnát adott, Betlehem előtt pedig pénzét utolsó fillérig szétosztotta a szegényeknek. Az ötödik század elején a fiatalabb Melania Valeria is kiemelkedett karitász tevékenységével. Bár szüzességi fogadalommal zárdái életre akarta szentelni magát, apja, Valerius parancsára férj- hezment unokabátyjához, Pinianus Valeriushoz, hogy családja nevének föntmáradását gyermekeinek biztosítsa. Két gyermeket kapott az Istentől, de mindkettő kiskorában meg is halt. Ekkor Melánia rávette férjét, hogy testvérként éljenek és vagyonukat fordítsák karitász célokra. Látogatni kezdték a börtönökben sínylődő foglyokat, a betegeket, gondozni a szegényeket s palotájuk kapuja mindenki számára nyitva volt. Amikor atyja halála után Melánia örökségének a szétosztására gondolt, sógora és a hatóságok ellenállásával találkozott. A prefektus a hatalmas vagyont a szenátusnak akarta megszerezni. Melania Honorius császár nővéréhez, Serena-hoz fordult és meg is kapta az öröksége fölött szabad rendelkezést biztosító császári iratot. Amikor gazdag ajándékokkal kereste föl hálából Serenat, ez mindent visszautasított avval, hogy nem fogadhatja el a szegényeknek szánt pézből vett ajándékokat. Melániának Itálián kívül Szicíliában, Afrikában, Spanyolországban, Galliában voltak kiterjedt birtokai, rabszolgáinak száma több ezer volt, évi jövedelme pedig a természet- benieken kívül meghaladta a 120 ezer aranyfontot. ■ T
