A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-05-01 / 5. szám
2 Hegyi Béla ANYAK... fS. >^lég tart az éjjel, és máris felkel, eledelt ad háza népének, s ^ 1 élelmet szolgálóinak - olvassuk a Példabeszédek könyvében (31,15). így igaz. Felidézzük a jelenetet: mikor gyermekek voltunk, mikor serdülők és ma is, mikor talán életünk már hanyatlóban van, őrizzük emlékét. F elkelt éjnek idején, hogy az éheseknek enni adjon, hogy betakarjon, hogy álmunk fölött virrasszon. Válságos időkben, nehéz percekben, elhagyatottságunk közepén mindig megjelent. Feltűnt, mint vitorlás a tengeren, mint kikötő a láthatáron, mint a megtestesült bizonyosság. S leolvasta arcunkról titkolt bánatunkat, megfejtette, mit takar mosolyunk. Felkelt éjjel, pedig senki sem sürgette, eledelt készített, útra valót, pedig nem kérte senki tőle, ellátta a házat és vendégeit, pedig fizetség nem járt neki soha. Nem volt szüksége kérdésekre, nem volt szüksége válaszokra. Tudta a dolgát. Azt, hogy van. S mindig az maradt, akinek meglsm. rtük. A legnagyobb szükségben támasz, a legnagyobb ö- römben fény. Minden dolog helyét ismerte a szekrényekben és a szívekben. Ha inni hajolt a tiszta víz fölé, ha hallgatott, ha súlytalan lépteivel áthaladt a szobán, csak az igazat szólta. Áthidalta az idő és a tér akadályait. Legyőzte az érvényesülés csábításait, a családi bajokat, az igazságtalanság elleni lázadásait mind, de nem azzal, hogy szembeszállt velük, hanem hogy a szeretetével ASSZONYOK Ti vagytok a párna, ti vagytok a pólya. Kisfiúnak, nagyfiúnak Gügyögője, ringatója. ... Es ti vagytok a Háziáldás Fehérre meszelt kis falon. Szegett kenyér az abroszon. Ti a kútvfz a harmatos pohárba Duruzsoló, jóságos kályha. Szekrényben illatos, puha, Tündöklő, hófehér ruha. Ti vagytok az olajmécs, mely álmatlan lobog S imádkozik, míg mások alszanak. A hervadton is illatos csokor A feszület alatt. Sík Sándor
