A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-05-01 / 5. szám
3 száműzte őket. Felkelt éjjel és készen állt a nap minden órájában arra, hogy eledelül adja sajátmagát a gyermekeiért, a szeretteiért - a világnak. Ő nem változik. Az idő nem vesz rajta erőt. Örök része a pillanatnak. Gyermekei szemében mindig ugyanaz marad: volt és van és lesz. Kézenfogva vezet a világban, s ölében hordja a világ sorsát. Nem nyugtalankodik miatta. Ismeri jól. A föld történései nem okoznak törést benne, vagy oktalan csodálkozásra nem késztetik. Előre tudja, mi után mi következik. 0 ugyanis abból van, ami a világ anyaga; szerelem, születés, fájdalom, halál. Megérti, hogy a jövő gondjai beárnyékolhatják a homlokot és elhomályosíthatják a szemet, hiszen átélte azokat és éli velünk. Ösztöne, tapasztalatai azonban minden panasznak forrását felfedik, helyét megszabják és a mindenkori megoldást fürkészik. Hogyan is maradhatnánk hűek hozzá? Mindenekelőtt, ha az é- letünkkel követjük őt. Áldozatkészségének példáit, fáradhatatlanságát a segítségben és nyíltságát az élet viszontagságaiban. Útjáról nem térítette le sem hiú remény, sem dicsőség, sem harag, sem megvesztegető ígérgetés. Maradt, aki maradt. Szőlőtőke, mely minden évben telve van érett fürtökkel. S ha eljön a szüret ideje, megfosztják gyümölcseitől, hogy jövőre újra teremjen, még dúsabb fürtöket és még édesebbet. Es sose csalódunk benne, évről-évre megtermi azt, amire számítottunk. ■ * • /I- anya már nem egyszerű nő, hisz eszményi magasságba emeli élet- célja: küzdeni másokért és mások kiküzdött boldogságában keresni a magáét. A világban él, de nem a világnak. "Mióta anyává lett,magának reményleni nem tud már. Uj életet kezdett s lelke nem öntestében lakik többé." (Eötvös József báró) A világ neki már meghalt... azaz lemondott róla, hogy egy új kis világot alkosson helyette, amelynek család a neve. Itt keresi és találja fel élete célját, egyetlen vágyát, gondolatát, kincsét, boldogságát: a gyermekét, aki szívének gyönyörűsége, lelkének élete, reménységének koronája • egyszóval mindene. Aki az övé kínjai és boldogsága, gondja ésszerete- te által. Eötvös báró repkényhez hasonlítja a nőt. És valóban az. Ezer meg ezer szállal, mindmegannyi ölelő karral veszi körül a fát. Es ez a sok szál mind-mind az édesanyai vonzalomnak, önfeláldozásnak a hirdetője. ■ A Bíboros Hercegprímás "Az édesanya" c. művéből. '
