A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-05-01 / 5. szám

/

AZ ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉKHOZ*:

8záz«idunk iléíria-tiszlelete

I^fem annyira gyakorlati megnyilvánulásait, mint inkább a tisztelet elvi mozgatóit, a hagyományos tanítások új irányvételét kívánjuk vázlatosan bemutatni.

A huszadik század első felének teológusait Mária, mint a kegyelem közvetítője kezdi érdekelni, aztán meg mennybevitelének tana. A Lyonban 1900-ban rendezett első nemzetközi Mária-nagygyűlés külön tanulmányi ülést iktat programjába Máriának az üdvösség isteni tervében vitt szerepéről. Az elkövetkező évek különféle nemzeti Máriakongresszusai is ezen a vonalon haladnak s a szaktudósok tanulmányainak egész özönét indítják el erről a kérdésről. Ez az i- rányzat erősödik fel, amikor az 1921-es brüsszeli Mária kongresszus alaptémájának választja Mária üdvösségtörténeti szerepét.

A belga Mercier bíboros kerül annak a püspöki bizottságnak é- lére, melynek feladata, hogy az idevonatkozó hagyományos tanokat rendszerezze s megvizsgálja, mennyiben lehetne hittételként állítani ezeket a tanításokat. Belgium, Spanyolország és Olaszország teológusai foglalkoznak főként pápai megbízásból ezzel a kérdéssel. Mercier bíboros körül is kialakul azoknak a szakembereknek a köre, akik a Máriáról szőlő tanoknak legismertebb képviselői lesznek-hogy csak a dominikánus Merkelbachot említsük, akinek Mariológiája 1939-ben jelenikmeg a párizsi könyvpiacon, meg a fiam and Mária társulatok alapítóját (1931), a világi pap Bittremieux-t.

A mennybevitel tana felé tulajdonképpen már a Szeplőtelen Fogantatás hittételének kihirdetése óta (1854) fordul a katolikus hívők figyelme. Hittételként való kihirdetéséhez - mondhatjuk - nem any- nyira a teológusok, mint inkább a hívek adják az ösztönzést. Amikor 1950-ben XII. Piusz pápa ünnepélyesen kihirdeti a dogmát, a Máriáról vallott tanoknak egy olyan igazságát definiálja, amelyik abban az időben nem állt egyáltalán a szakemberek figyelmének középpontjában. □ (folytatás a 46. lapon)

* "Imádkozzunk azért, hogy az Egyház minden fia szívvel - lélekkel törekedjék a Boldogságos Szűz tiszteletének ápolására • főként annak liturgikus formájában."

T