A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-04-01 / 4. szám
47 elfogadni idegen ajándékát s ezért többet "ott felejtettem" Szentírásaimból utamon a szállodai szobákban. Kivétel nélkül mindig utánam hozták és visszaadták. Ha az utcán nyomtam egy ember kezébe, az is visszaadta. így tapasztaltam meg magam is, hogy a közömbösség nagyobb veszély a hitre, mint az üldözés... Úgy tudtam, hogy a lelkészképző intézetek még működnek. Nanking közelében meg is látogattam egyet s beszédbe elegyedtem az elnökkel és egy tanárral. Megütközve néztek rám, amikor aztmondtam, hogy misszionárius vagyok. "Az itteni misszionáriusok mind kémek voltak" - mondta az elnök. Állítása bizonyításaképpen néhány európai kiadású könyvvel jött elő. Ezekben mindenütt megvolt jelölve az a rész, amelyik a misszionáriusok kémtevékenységét bizonyította. Az látszott belőlük, hogy a hithirdetők is beszámoltak olykor követségeiknek itteni tapasztalatukról. Ez volt a "kémkedés". Autót alig láttam az utakon. Gyalogost annál többet. Egy nan- kingi reggelen azt is felfedeztem, hogyan tornásznak férfiak, nők és gyermekek katonai vezényszóra a szálloda előtti téren. Mikor egy helyen templom után érdeklődtem, vezetőm öntudatosan megjegyezte: "A termelőszövetkezetekben sehol nem talál templomot. Ez azért van így, mert a vallás csak azok számára jó, akiken senki sem segít. Kínában ma nincs olyan, akiről az állam ne gondoskodna". Pekingben mégis sikerült vezetőmnek felfedezni egy protestáns templomot. 0 nem jött be, mikor én beléptem - ezért utóbb hálás is voltam, mert elszomorító látvány tárult elém. Összesen ötvenhat embert számoltam meg s egyikük sem volt hatvan év alatt. Valami miiltszázadbeli angol éneket énekeltek. A lelkész beszéde alatt sokan elbóbiskoltak. Megsajnáltam őket. Ha ez mindenütt a helyzet, akkor nem lesz nehéz kioltania vallás utolsó kis szikráját... Nagyon lehangoltan hagytam el Kínát. Egyetlen reményem csak az maradt, hogy a Szentléleka Szentíráson keresztül képes lesz láng- ragyűjtani a lelkeket. Persze odaadó hithírdetőkre is szükség van Kf- : nában. Az is biztos, hogy itt nem lehet külföldi a hithírdető. Hollandiába visszaérkezve rendszeresen imádkoztunk munkatársaimmal a kínai keresztényekért, hogy ha már mi nem juthatunk hozzájuk, ők merítsenek erőt és buzgalmat saját honfitársaik megtérítéséhez,--------------------------------Egyre nagyobb szükség volt új KUBA SZIGETÉN. munkatársakra. Csak így lehe--------------------------------------------tett volna gyümölcsözővé tenni munkánkat. Mert az eredményhez az is kellett, hogy szinte minden évben újra meglátogassuk azokat az országokat, ahová munkánk so-
