A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-04-01 / 4. szám

48

rán egyszer már eljutottunk. Előadásaim során nem egyszer ajánlkoztak is a hallgatóságból néhányan, hogy csatlakoznak hozzánk. De mikor azt mondtam nekik, hogy akkor lépjenek kapcsolatba, velem, amikor már megkezdték apostoli munkájukat valamelyik vasfüggöny mögötti országban, lelkesedésük rendszerint lelohadt. Egyikük mégis szavamon fogott. Egy Márknevü holland fiútól háromszor is kaptam levelet Jugoszláviából, évi nyári útjairól. Végül személyesen is felkeresett.

Első látásra megkedveltem. Elmagyarázta módszerét. Vallásos nyomtatványokat vitt magával s otthagyta sétaterek padjain, üzletek elárusító pultján - aztán figyelte, ki veszi fel s viszi magával e- zeket. Mikor beosztottam Rudolf mellé s 3 hétig vele járta be Jugoszláviát és Bulgáriát, akkor ismerte meg a mi módszerünket. Lelkesen csatlakozott is hozzánk.

Két hónappal Márk jelentkezése után Jancsival együtt Kubábalá- togattunk. A vidám lelkületű, barátságos nép nagy benyomást tett mindkettőnkre. Teljesen ismeretlenekkel néhány percen belül össze tudtak melegedni. Annak a templomnak, amelyet elsőnek kerestem fel, alig pár híve volt. Az első esténkenmégis harmincötén jöttek ösz- sze. Harmadik és negyedik napra már százan hallgattak. Bizonyára voltak közöttük titkosrendőrök is, de én nem bántam, ha egyszer ezek is hallanak valamit a Szentírásról - mert csak arról beszéltem.

HALANDÓ FÉLISTEN...

Nagy Sándor, a történelem egyik legnagyobb hadvezére, (Kr. e. 356-323) hízelkedő udvaroncainak, a tanácsára, belement abba, hogy - politikai érdekből - "istenné" nyilvánítsák őt, és az akkori pogány isteneket megillető tiszteletben részesítsék. Nemsokára rá egy csatában egy nyílvessző súlyosan megsebesítette őt. Sándor keserít gúnnyal kiáltott fel: ... Engem Zeusz fiának neveznek és azt mondják rólam, hogy halhatatlan vagyok. Ez a seb és a belőle folyó vér más nyelven beszélnek: ezek fennhangon hirdetik, hogy én is csak egyszerit, halandó ember vagyok. .. I - Ma is nagyon sokan vannak, - mindig is voltak - a- kik félisteneknek képzelik magukat. A halál gondolata kigyógyíthatná őket beképzeltségükből. Sajnos, a legtöbb ember a saj át halálára keveset gondol, és azért a halál által sugallt igazságokat csak akkor veszi tudomásul, amikor már közvetlenül szembe kell néznie a halállal...