A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-04-01 / 4. szám

46

képezőgépe?

Arra gondoltam, hogy ez a fiatal lány talán sohasem látott még Szentfrást, azért nem kifogásolta a könyveket.

A kantoni vonat már várt ránk. Régiesnek ható kocsijai csak úgy ragyogtak a tisztaságtól; belül mindenütt virágok a falakra erősített vázákban. Pontosan, menetrend szerint indult. A vonatkísérő (szintén leány) büszkén meg is jegyezte: Vonatunk pontos.

Az volt első tapasztalatom Kínában, hogy mindenről, mint sajátjukról beszélnek: vonatunk, forradalmunk, első kínai autónk, stb. A vonat tele volt ingyenes nyomtatványokkal. Kínai és európai nyelveken az új nemzeti öntudatot hirdették ezek. Újságjaik, filmjeik, színdarabjaik fő mondanivalója kettős: "Légy hálás a forradalomért!" és "Gyűlöld Amerikát!" A cirkuszi bohóc mutatványai közt szerepelt egy amerikai atombomba megsemmisítése is. Nagy tapsot kapott.

Az idegenvezető, amikor egy öregotthont látogattam, szintén arról beszélt, milyen boldogok a forradalom óta s milyen elviselhetetlen volt azelőtt az életük... Amikor egy kórházat néztem meg, ott is a forradalom vívmányairól beszéltek. Közben a műtőben hiányzott a mennyezeti lámpa, a gyógyszerállványok szinte üresen mere- deztek, a kórházi ágyakban nemcsak lepedő nem volt, hanem még matrac sem. S ezt a kórházat büszkén mutogatták az idegeneknek...- Shanghaiban elmentem a Y. M. C. A. székházába, de hiába érdeklődtem a titkár felől, akivel Moszkvában találkoztam. Egy ideig még azt is tagadták, hogy valaha is ott volt. Végül azt a kitérő választ kaptam, hogy "jelenleg nincs a városban". Talán kidobták állásából. Házuk különben sem mutatta a mozgalmas élet jeleit. Néhány öregasszony üldögélt csak társasjátékok mellett. Se fiatalokat, se férfiakat nem láttam.

Titkáruk annakidején Moszkvában még azt is említette, hogy van itt a városban egy Szentírás-kereskedés is. Meg is találtam. Bőségesen el volt látva Szentírásokkal. Ide nem kellett csempészni a Szentírást. Azt is meglepődve láttam, hogy ezeket a Szentírásokat még csak nem is Hongkongban, hanem itt helyben nyomtatták. Az üzletvezetővel angolul megérttettem magam. Tőle tudtam meg, hogy senki se veszi itt a Szentírást. A kormány azért engedi meg ennek az üzletnek a létezését, mert úgysem akad vevő a Szentírásokra.

Arra gondoltam, hogy mint másutt, itt Kínában is elajándékozom majd a magammal hozott Szentírásokat. Egyet mindjárt a tolmácsnak ajánlottam fel. Sűrűn szabadkozva visszaadta azzal, hogy neki nincs ideje olvasásra. Eszembe ötlött, hogy talán nem merik