A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-04-01 / 4. szám
I ISTEn CSEMPÉSZE 44 KÍNÁBAN. I 0% Moszkvában egyszer az autóbuszban egy kínai férfi mellett ültem. Kereszt volt kabátja hajtókáján. Angolul kezdtünk beszélgetni s elmondta, hogy ő a Y.M.C.A. titkára Shanghaiban. Csodálkoztam a - zon, hogy ez a csoport még működhet Kínában, mire biztosított, hogy nagyon is komoly munkát végeznek s névjegyét átadva meghívott, hogy látogassam meg alkalomadtán. Ettől a naptól kezdve élt bennem a remény, hogy egyszerfelke- reshetem az elszigetelten élő kínai keresztényeket... Mikor 1965-ben Kaliforniában jártam előadó körúton, akkor határoztam el, hogy ha már itt vagyok, megnézem Formózát és Kínát. Arra számítottam, hogy holland útlevelemmel bejuthatok oda is, a- hová másnak nem sikerült. Formózáról repültem Hongkong felé, amikor a mellettem ülő utitársam felvilágosított, hogy semmi reményem sem lehet a beutazási engedély megszerzésére, mert előzőén Amerikában és Formó- zán jártam s ezért a kínaiak ellenségüknek fognak tekinteni. Hongkongban aztán egész sereg emberrel találkoztam, akik szerettek volna Kínába jutni, de visszautasították vízumkérelmüket. Mikor már századszor is ezt hallottam, az én reményem is megingott. Azért úgy döntöttem, hogy mielőtt a kínai konzulátusra mennék, "kikémlelem" a helyzetet, mint Józsue emberei az ígéret földjét... Beláttam, hogy itt csak Isten segíthet. Este mentem el a konzulátus épületéhez, amikor persze már bezárt a hivatal. Két órán át sétálgattam az épület előtt imádkozva. Semmiféle erő meg nem gátolhat engem, hogy oda menjek, ahová Isten akarja. Az a biztos tudat töltött el, hogy Krisztus egyszer és mindenkorra győzelmet aratott minden Isten uralmával ellenkező e- rő felett. Másnap reggel aztán bementem a konzulátusra. A várószoba már tömve volt emberekkel. Várakozásom közben is nagy célom elérése érdekében imádkoztam; még a hivatalnokokért is mondtam egy fohászt, hogy közreműködésükkel nyíljon meg a kapu előttem.
