A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
19 juk olyanokat, akik hagyták magukat megmenteni... vagyis akik hagyták, hogy szívüket meghódítsa a szeretet (Ap„ Csel. 2, 44-47.) Jézus kívánságát éa imádságát kell az egyháznak megvalósítani minden században. Erre buzdították a híveket a szentek minden korszakban. Például a negyedik században Aranyszájú szent János ezt mondta híveinek az első keresztények példájára hivatkozva; ... Azok nem térítették volna meg a világot, hanem szerették volna annyira egymást és embertársaikat... És ez ma is igaz és érvényes. Bármilyen emberi környezetbe, társadalomba csak egy élő, szeretetet-közösség tudja bevinni] Jézus evangéliumát, így értjük meg az egyház célját és természetét. Az egyház nem egy népnek vagy osztálynak a szolidaritása, nem valami közös érdek- védelmére vagy előmozdítására csoportosult emberek társasága. Az egyház az egész emberiség szolidaritása, szeretet-kö- zössége akar lenni, az Isten keresésben és az emberek szolgálatában. Ma minden reformtörekvésnek, újításnak célja az egyházban az, hogy az egyház ne hatalmi, politikai, társadalmi intézménynek tűnjön fel, hanem igazi szeretet közösség legyen a világ előtt. t Ez a cél azonban nem érhető el pusztán emberi eszközökkel, technikával, csak Isten kegyelmével, ajándékaival. Legutóbbi elmélkedésünkben láttuk, hogy a szentmise áldoz at és a szentáldozás az a nagy eszköz, amely által Jézus a világ végéig közölni akarja az Milyen mélységes a déli órák pillantása? Az örökkévalóság tekint benne rád. Minden órában az örökkévalóság szólít meg, de soha any- nyira, mint éppen délben. Amikor megáll az idő. A dél tiszta jelenlét, teljessége a napnak. Eljött egyszer az emberi nap déli órája. Ott állt egy ember ebben az órában, ebben a teljességben és várt: Mária. Nem sietett, nem tekingetett se előre, se hátra. Benne támadt az idők teljessége, a tiszta jelenlét, nyitva az örökkévalóságnak, és ő várt. S az örökkévalóság lehajolt, az üzenet megjött és Mária tiszta méhében az örök Ige testet öltött. A harang zengi ezt az eseményt napjainkban. A keresztény nap déli órájában mindig újra él az emberiség delének misztériuma. Minden időn átcsendül az idők teljessége. Egész életünknek az örökkévalóság szomszédságában kellene telnie Állandóan csendnek kellene lennie szívünkben, mely nyitva áll és figyel. De az élet hangos és túlkiabálja. Legalább a megszentelt déli órában figyeljünk a titokra, az Űrangyala alatt, amikor „csend borul az egész vidékre és az örökkévaló Ige alászáll királyi székéből" — igaz egyetlenegyszer a történelemben, de mindig újra, minden egyes lélekben. (Romano Guardini)
