A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
20 emberekkel a szeretet ajándékát. És ugyancsak a szentmise és szentáldozás által forraszt eggyé bennünket, hogy egy sze- r e te tkö zö s s égé t, egyházat alkossunk. Ez a szeretet, mely összeköt minket, ugyanakkor missziós küldetést is ad a tanúságtételre, apostolkodásra. Részesedve Krisztus szeretetéből, lelkűnkben egy új vágynak kell támadni, hogy terjesszük a világban ennek a szeretetnek tüzét és melegét. Kezdve a mi legszűkebb környezetünkön, családunkon, baráti körünkön, munkahelyünkön, társadalmi életünkben, egyre szélesebb körre próbáljuk kisugározni az isteni szeretet megvilágosító és átmelegítő tüzét. Ez a vágy, ez az apostoli buzgóság tehát a szeretet gyümölcse, mert azt akarjuk, hoyg minden embert átjárjon a szeretet és mindenki csatlakozzék ahhoz a szeretetközösséghez, a- melynek mi is tagjai vagyunk. O • Após toli buzgó Ságunkat azonban a valódi szeretetnek kell ve- zetnie, mert az egyháztörténelem tanúsága szerint a terjesztési vágy szomorú eltévelyedésekhez is vezethet. Gondoljunk a féktelen fanatikusokra, vallásháborúkra, boszorkány és eretnek-égetésekre. Pál apostol is buzgó volt, de más volt a buzgósága damaszkuszi megtérése előtt és utána. Megtérése előtt az emberi, hamis buzgóság példaképe volt, megtérése után pedig az istenié, az igazié. Mi a jellemző vonása a hamis buzgőságnak? - Szeretet nélküli és mértéktelen. E rőszakkal akarjakény- szeríteni az embereket, hogy csatlakozzanak az ő felfogásához, társaságához. Ha pedig ellenállásba ütközik, az ellenállókat nem megnyerni, hanem megbüntetni; nem menteni, hanem elpusztítani akarja. Ezt tette Saul is, aki később bűnbánóan írta; - Vakbuzgő követője voltam atyám hagyományainak és könyörtelenül üldöztem Isten egyházát, és romlására törtem... (Gál. 1,14). Az ifjú Saulnak nem volt elég István vértanú halála, hanem tajtékozott az egyház ellen, sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat, nőket, és börtönbe vetette őket... (Ap. Csel. 8,3). De még ez sem volt elég. Dühtől lihegve nemcsak a jeruzsálemi keresztényeket akarta visszatéríteni az ősök hagyományaihoz, hanem még a Damaszkusziakat is (Ap.Csel. 9,1-2). Mi a forrása a hamis bu zgó s ágnak ? Ugyancsak Saul példájából láthatjuk. Egyoldalúan ragaszkodott saját véleményéhez, akaratához, az ősök hagyományaihoz, amit gyermekkorától kezdve megszokott és nagyra értékelt, legjobbnak tartott. Mi is ilyenek vagyunk sokszor, amikor csökönyösenragaszkodunk a megszokott, régi véleményekhez; vagy ahhoz a vallásossághoz, istentiszteleti formához, amelyben felnőttünk. Az egyháznak azt a szociális életformá
