A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-04-01 / 4. szám

14

Életét és küldetését pedig a szenvedés alatt, a Getszemáni kertben és a kereszten totalizálja, foglalja össze az Üdvözítő.

Vannak olyan cselekedetek életünkben, amelyekkel totalizál- juk, összegezzük hosszú évek munkáját, döntéseit. A katona a támadás perceiben összegezi a hosszú gyakorlatok és kiképzés munkáját. A szerzetesrend tagja a fogadalom pill anatában egyetlen "i- gen"-nel odaszenteli életét Istennek. A házasfelek a hűségeskfíben egész életre elkötelezik magukat s ebben az esküben benne van minden tapasztalatuk a hűségről és szeretetről.

így van ez Jézus földi élete során is az ő megszerzett tudásával és elkötelezettségével. Egész élete készülődés az ő órájára, a szenvedés órájára, ahogy ezt János evangéliumában világosan olvashatjuk. Amikor eljön ez az óra, amelyet Atyja jelölt ki neki, önként, szeretetből feláldozza életét testvéreiért, barátaiért. A lábmosás jelenetének leírását így kezdi János 13. fejezetében: "Közel volt már húsvét ünnepe. Jézus tudta, hogy eljött az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához. Ekkor adta övéinek, akiket szeretett és a világban hagyott, szeretetének legnagyobb jelét. "

Az dr pászkája, exodusa vagy átvonulása, átmenet ebből a világból a másikba, tőlünk az Atyához, és ez az út a halálon keresztül vezet. Jézus megborzong, amikor érzi ennek az órának a közeledtét: "Most mélyen m egrendült a lelkem. Mit is mondjak? Hogy szabadíts meg ettől az órától, Atyám? De hiszen éppen ezért az óráért jöttemi Atyám, dicsőítsd meg nevedet" (Jn 12, 27). Jézus egész élete ez volt, az Atya akaratának teljesítése: "Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét " (Jn 4,34). "Nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem föltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen. En föltámasztom az utolsó napon" (Jn 6,39-40).

De Jézus csak úgy lehetett számunkra a feltámadás és az élet, hogy előbb maga engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Nem úgy vették el tőle életét erőszakkal, ő maga adta oda azt önként, szabadon. Hóhérai csak az Atya akaratának végrehajtói voltak. Önként, szeretetből adta oda életét barátaiért.

Jézus számára is rettenetes volt a halál, a bűn következménye. A Getszemáni kert szorongása és vérverejtéke nem volt csupán