A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-04-01 / 4. szám
12 kifejezzük. Ugyanakkor az is igaz, hogy minél kifejezőbb egyforma (szertartás), annál megfelelőbb. A bűnbánat új formái a zsinat utasítása szerint világosabban akarják kifejezni a bűnbánat lényegét és hatásait. Ne idegenkedjünk az új formától csak azért, mert új. Inkább igyekezzünk megérteni és használni is, hogy Istenhez és embertársainkhoz közelebb jussunk és a szeretetben gyarapodjunk. Prohászka Ottokár: A KERESZTFA ALATT Ott állok magamban, az Isten vég- télén szeretetében, telkemet elfogja a könyörület s az imádás mély érzése, szemembe könny gyűl, lehajtanám fejemet, de a kereszt vonz, késztet, hogy nézzek rá. Mit adtunk neked, Uram, neked, kit szeretnünk és imádnunk kellett volna? Eljöttél s barlangba szorultál, körülnéztél s Egyp- tomba futottál, álruhában járó faragó ács voltál. Egyszer indultunk pálmaágakkal eléd s Te sirtál, egyszer biztad magad ránk s Barabbást választottuk, egyszer akartunk koszorút kötni neked és tövisből kötöttük, egy arcképedet vettük s az „Ecce homo” arca maradt ránk, egyszer kértél inni s ecetet nyújtottunk. O, ki hitte volna, hogy ez legyen köztünk sorsod, hogy ilyen legyen utad. S most függsz itt, mint megfagyott imádság, mint megkövült, kiáltó szó. Kitárt karokkal s nyílt ajakkal kiáltasz irgalomért. Nagy, szent az Ur, ki önfiának sem kegyelmezett: Mily rémséges fölségben hirdeti ezt a kereszt. Emberek, féljétek az Istent s szeressétek Krisztust, ö felénk kiált, kiált a végkimerülésig: ó, ha valamikor, hát ma halljátok meg szavát, esd, hogy kíméljétek s becsüljétek meg telketeket. Winkelried magába döfött néhány ellenséges dárdát, Krisztus pedig koszorúba kötötte az egész világra szóló átkot, hogy fejére vegye. Tövisko6zorus, pusztaságban égő csipkebokrunk, végtelenül édes és erős szeretet tüze lángol benned, serceg, fölcsap... itt is hallom a szózatot: szent a föld, ahol állsz: vesd le lábad saruit! Jézus vérének áldása és ereje mély, szent titok, „mysterium fidei”. Megtörte szivét, kiöntötte utolsó csepp vérét s „eltelt a ház a kenet illatával","illelt vele az ég, a föld s kivált az Egyház. Oltárán áll e szent vér Grál-kelyhe! Csak egy cseppet, Uram, csak egy cseppet! Ez a tüzes vér, ez a véres tűz kiéget mérget, kint, bűnt, halált! Ez a harmatos csepp megtermékenyit örök tavaszt, ez az édes vér szomjat olt, homlokunkon királyi kenet, kitér előle a bosszú s az öldöklés angyala. Ajkon isteni édesség és örök mosoly. Szívben hősök vére. Mi volnék nélküled, édes isteni vér? Mi volna nemzetségem, ha nem te pezsegnél bennem s mily átok sötétednék rajtam, ha nem a te véred volna rajtam éá testvéreimen? Mikor gyónni megyek, e vérben mosom meg lelkemet, mikor áldozom, ezt veszem s arcomon piroslik tüze Ecce homo: íme, az Ember! — Mysterium fidei: hittitok.
