A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-04-01 / 4. szám
II Gyónáson kívül is kifejezést adhatunk bánatunknak és dicsérhetjük Isten megbocsátó szeretetét. Mindenütt egyre jobban terjednek az ú. n. bűnbánati ájtatosságok. A keresztény közösség - az éló Egyház - összejön, és elismeri, hogy szüksége van bűnbánatra. U- gyanakkor ölekkel, imádsággal, alkalmi homíliával elismerik, dicsőítik Isten megbocsátó szeretetét és hálát adnak érte. Sok helyen az ájtatosság keretében egyéni gyónásra is van alkalom. A feloldo- zást a meggyőntak aztán közösen kapják. Egy másik formája a bűnbánatnak, ami régebben is megvolt, de a liturgikus változások a szentmisében érthetőbbé és világosabbá tették': a bűnbánati szertartás a szentmise kezdetén. Mielőtt az Isten oltárához járulnának a hívők, beismerik bűnös voltukat és közösen dicsőítik Isten megbocsátó szeretetét. Mindkét új formának nagy előnye, hogy Krisztusban való egységünket, a keresztény közösséget hangsúlyozza. Isten gyermekei vagyunk. Továbbá nemcsak Isten bocsát meg nekünk, hanem a- mint O megbocsátott és megbocsát, mi is megbocsátunk egymásnak és igyekszünk szeretni egymást. A közösség együtt imádkozik, és kéri Istent, hogy gyógyítsa meg lelki sebeinket és gyarapítsa szere- tetünket: Isten-szeretetünk nem választható el felebaráti szeretetünk- től. "Aki azt állítja: ’ Szeretem az Istent’, de felebarátját gyűlöli, az hazudik" (Jn 4, 20). Mindkét formula kifejezi Isten megbocsátó szeretetét és arra is buzdít, hogy hasonló megértéssel és szeretettel legyünk egymás iránt. Nemcsak a bűnbánatot ébreszti fel bennünk, hanem javulásra, Krisztus fokozottabb szeretetére buzdít. A bűnbánat lényegét és hatásait egyenlőképpen hangsúlyozza. Hátránya mindkettőnek főként az, hogy nem forrott még ki teljesen és hatásaik sem mérhetők le pontosan. * Az ötödik században két bűnbánati formula volt az Egyházban. A régi - nyilvános bűnbánat - és a kialakulóban lévő gyónás. A mi korunkban hasonlóképpen megvan a régebbi forma, a gyónás és u- gyanakkor kialakulóban van egy új bűnbánati forma, amelyik az egész keresztény közösséget be szeretné vonni a bűnbánat gyakorlásába. Ha nem súlyos bűnről van szó, a kettő közt szabadon választhatunk. De bármelyik form át választjuk is, ne feledkezzünk meg arról, hogy a bűnbánat a keresztény élet lényeges része és szükségünk van a bűnbánatra. Állandóan vissza kell térnünk Istenhez és gyarapodnunk kell a szeretetben. A lényeg a fontos és nem annyira a form a. A bűnbánat fontosabb, az Istenhez térés lényegesebb, mint ahogy azt
