A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-04-01 / 4. szám
10 jobban elterjedtek. A rendek tagjai a tökéletesség útján való biztosabb előhaladás céljából feltárták lelkűket lelki vezetőjüknek, akijőtanács- csal látta el őket. Később feloldozást is adott nekik. Ezt a szokást a hívek is átvették és lassan bevezetődött az Egyházba a bűnbánat új formája, amit ma úgy ismerünk, mint gyónás. Itt már nemcsak nyilvános bűneit, hanem titkos hibáit is bevallotta a bűnbánó. A feloldozást nem élete végén és nyilvánosan a templomban kapta mint az első századokban, hanem azonnal a bűnbevallás után és egyénileg. Ennek a formának előnye, hogy jobban hangsúlyozza Isten irgalmát és megbocsátó készségét. Annyiszor mehetnek gyónni a hívek, ahányszor csak szükségét érzik és mindig bocsánatot nyernek. Szent Máté evangéliumában az elveszett bárány példabeszéde után a testvéri feddéssel kapcsolatban kérdi Szent Péter: "Uram, hányszor vétkezhet ellenem felebarátom, hogy megbocsássak neki? Talán hétszer?" Jézus válasza ez volt: "Mondom neked, nem hétszer, hanem hetvenhétszer" (18, 22). A hátránya ennek a formának, hogy igen könnyen gépiessé válhat. Aggályossá is tehet valakit, mást meg könnyelművé. Elfelejtheti a bűnbánó, hogy nem elég gyónni,meg is kell javulni. Vagy előkészületében csak a lelkitükröt vizsgálja és nem lelkiismeretét. MERRE NÉZ A JÖVŐ? Mielőtt erről beszélnénk, egy elvet le kell szögeznünk. Mégpedig azt, hogy a súlyos bűnöket mindig az Egyház hivatalos személye, a püspök vagy a pap bocsátotta meg Isten nevében. Ez ma is érvényes. Súlyos bűntől úgy szabadulunk meg, hogy Istenhez visz- szatérünk, azaz megbánjuk bűnünket és a gyónásban feloldozást nyerünk. De mi a helyzet a nem-súlyos bűnökkel? Meg kell ezeket is gyónni? Vagy legalább ajánlatos-e? Meggyőnni csak a súlyos bűnöket kell. Ha valaki végképp szakított Istennel - és ez nem olyan gyakori, mint sokan gondolnák - a bánat és a gyónás útján kerül vissza hozzá a legkönnyebben. De mi a helyzet a gyarlóságainkkal, napi botlásainkkal, önzésünkkel, irigységünkkel? Nem lenne jobb ezeket is meggyőnni? Ha a gyónás lelki békét ad, segít abban, hogy a szeretetben gyarapodjunk és előrehaladjunk a lelki életben, akkor menjünk és gyónjuk meg ezeket. Ha viszont aggályossá leszünk, vagy minden lelki haszon nélkül, gépiesen gyónunk, akkor esetleg jobb, ha nem gyónunk túl gyakran. Ez viszont nem ment fel bennünket a bűnbánattől. A bűnbánat a keresztény élet szerves része - gyónásban vagy gyónáson kívül gyakorolnunk kell. De hogyan?
