A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-04-01 / 4. szám

5

A feltámadás kérdéséhez:

TÖRTÉNETI ÉS LÉLEKTANI ÉRVEK

Jézust pénteken keresztre feszítették. Arimatheai József és Nikodémus levették Krisztus testét a keresztről és eltemették József családi sírboltjában, amely egy magántemetőben volt, nem messze a Golgotától. Egy nagy követ hengerítettek eléje és eltávoztak.

A szombat megtartására vonatkozó törvények szigorúak voltak. Tiltottak mindenféle testi munkát, beleértve a holttest előkészítését a temetésre. Jézus testét éppen a szombat megkezdődése e- lőtt helyezték el a sírban, péntek napnyugtakor. A test bebalzsamo- zásával, amit rendszerint a női rokonok és barátok végeztek el, várni kellett a szombat elmúltáig.

Vasárnap kora reggel, mikor még sötét volt, Mária Magdolna és két másik asszony elindult a sír felé, hogy bebalzsamozzák Jézus testét. Épp hajnalhas adtakor érkeztek meg. A követ valaki elhenge- rítette a bejárattól. A sír üres volt.

Amikor a megrémült asszonyok visszaszaladtak a házba, ahol az apostolok rejtőztek, először fülük mellett bocsátották el beszámolójukat, mint badarságot. Még ma is egyes protestáns teológusoknak az a véleményük, hogy Jézus teste a sírban maradt és idővel éppúgy feloszlott, mint minden más emberi test. Ezek szerint amikor az a- postolok Jézusnak a halálból való visszatérését hirdették, csak azt akarták mondani, hogy szívükben és lelkűkben Jézus ismét feléledt.

Ez a magyarázat nagyon vonzó mindazok számára, akik képtelenek elfogadni, hogy Isten beavatkozhat a természet folyamataiba és képes egy halottat feltámasztani. De ezt a pusztán "lelki" értelemben vett feltámadást nehéz összeegyeztetni a történelmi tényekkel, amelyeket nem c s ak az újszövetségből ismerünk, hanem egyéb forrásokból is.

Ilyen tagadhatatlan történelmi tény, hogy röviddel a kereszt- refeszítés után Jézus tanítványai elkezdték hirdetni, hogy Jézus feltámadt. A zsidó és római hatóságoknak egyképpen érdekükben állt,