A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-03-01 / 3. szám

48 átrakhassuk. - Ez már jobban hangzott. Legalább félórát vett azon­ban igénybe, hogy kicsomagoljam a Szentfrásokat, s hogy senki se vegye észre, mit csinálok, azt ajánlottam Rudolfnak, <5 hajtsa a ko­csit, míg én a munkát végzem. A lényeg csak az, hogy meg ne áll­jon. - Alig kezdtem azonban neki munkámnak, mikor a kocsi hirtelen megállt. Kinéztem s láttam, hogy egy rendőr közeledik felénk. Hosz- szan és dühösen mondott valamit oroszul, majd angolul is kinyögött egy-két szót: "Tilos kanyarodni! Tábla mondja!" Rudolf hollandul kérte a bocsánatot, míg a rendőr tovább dühöngött oroszul. En csendesen lapulva imádkoztam a kocsi belsejében, hogy a veszély elmúljon a fejünk fölül. Végre a rendőr lecsillapodott és továbbengedett. Már a találka felé mentünk, de még mindig nem készültem el a cso­magolással. Ekkor hirtelen olyan felhőszakadás keletkezett, hogy meg kellett állnunk az út szélén. Isten láthatatlanná tett minket s így nyugodtan dolgozhattunk. Mire az eső elállt, el is készültünk. Pontosan öt órakor megérkeztünk a megállapodott helyre. Markov elhajtott mellettünk, lámpájával jelezve. Követtük. Tiz perc múlva megálltunk egy áruházcsoport előtt, ahol mindenki körülöttünk ki - és berakodással foglalkozott. Ötpercenbelülmiis átraktuk csomag­jainkat. Három év múltán végre így teljesíthettem a lelkipásztorok­nak tett ígéretemet. Bíznunk kell az egyházban, mert ez az egyház Krisztusé. Bár bizonyos, hogy kősziklára épült, a történelemben mégis Simon Péter viharok hányta bárká­jához volt hasonló. Abban az egyházban kell bíznunk, amely ma él. S nem mereven, hanem híven, okosan. Az egyház tanúságot tesz életerejéről; nyilvánvalóvá teszi, hogy övé a rendíthetetlen és folyamatos túlélés kegyelme. Tanú- jelét adja hitelességének; s abban, hogy híven ragaszkodik taní­tásához, erkölcseihez, történelmi fejlődéséhez, vigasztaló bizton­ságot lelhetünk. Ez a ragaszkodás mindig feszültséggel párosul, mert az egy­háznak át kell alakulnia, meg kell újulnia és meg kell szentelődnie. Az egyház szilárd és mégis lendületes. Közvetíti számunkra az idők jeleit, egybegyűjti a haladás tapasztalatait és mai nyelven szól, felel az emberiség régi és új kérdéseire. Az egyház növek­szik, remél és szeret. Vele van Krisztus. VI. Pál

Next

/
Thumbnails
Contents