A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-03-01 / 3. szám
41 A HIT SZAVA... Egyidősebb apáca olyan szerencsétlenül esett le egy létráról, hogy egész életére tehetetlen nyomorék maradt. Egynapon így szólt a betegápoló nővérhez, aki gondját viselte: "Csütörtökön leszek 68 éves, pénteken lesz két éve annak, hogy leestem. Ha aznap még élek, ide kell adnia mankóimat, hogy megcsókoljam őket, és segítenie kell engem abban, hogy a jő Istennek megköszönjem mindazt a szenvedést, amit két év alatt rám bocsátott. En mindennap hálát adok neki érte... " Ez a nővér megértette azt, hogy nem lehetünk igazán keresztények, ha nem szeretjük a keresztet, amit Isten rank bocsátott. •. Nem is gondolja, hogy a küzdelem még koránt sincs befejezve. A kísértő most rámutat a nagy problémára: mit szólnakhozzá az emberek? Kacagni fognak. Ujjal mutogatnak reád. Szenteskedőnek gúnyolnak. Nem lesz maradásod ezen a világon. És Mária érzi, hogy a kísértő igazat mond. Es azt is érzi, hogy erre nem képes. Hogy akkor mégiscsak jobb lenne a méregpoharat kezébe venni. r ' Am odahaza ketten imádkoznak érte. És a pohár mégis az asztalon marad. Gyönge, mint soha életében, de mégis elindul. És akkor jön az utolsó roham. Külsőleg már színtelen, valójában nem kevésbé veszedelmes, mint az előbbiek. Hát ha mindenáron világ csúfját akarsz magadból, ha mindenáron felkeresed a Názáretit, legalább várj holnapig. Ma Simon farizeusnál van. Annál az embernél, aki azt sem fogja megengedni, hogy kilincsére tegyed a kezedet. Akinek asztaltársai erőszakkal fognak félretolni az útból. Mária, legyen eszed, várj holnapig. Az érv annyira világos, annyira tetszetős, pedig ha Mária elfogadja, elveszett minden. A kegyelem, amelyet oly nehezen imádkozott ki Lázár és Márta, holnap m:ír a múlté. És egyedül, kegyelem nélkül, ugyan mit tehet a szerencsétlen bűnös? És odahaza ketten imádkoznak érte. És Mária nem várja a holnapot. Megy, bár százszor is vissza szeretne fordulni. A kilincsre teszi a kezét, bár azt hiszi, hogy nem lesz ereje lenyomni. És meglátja a vasvilla tekinteteket, a fagyasztó zord arcokat és... el... innét... de imádkoznak érte... és túl Simon farizeuson, túl az asztaltársakon... meglátja az Arcot, amelyről a szentséges Szívnek irgalmas szeretete ragyog felé, a SzemeT
