A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-03-01 / 3. szám
40 születni... ó ez nem megy magától. Milyen jó, hogy odahaza ketten imádkoznak érte. És egy átvirrasztott éjszaka vitán dönt, hogy fel fogja keresni a Mestert. Megkérdezi tőle, lehetne-e az ő elrontott életével még valamit csinálni? Meg lehetne-e neki bocsájtani? Ám a bűnök nem hagyják magukat. Ha az előbb utálta őket, most kívánatosabbá válnak, mint valaha. Minden édességüket elébe tárják, száz szállal kapcsolnák magukhoz. És a szerencsétlen nő gyenge, hogyne volna gyenge. Hiszen neki csak bűnei vannak és senki más, és semmi más. De odahaza ketten imádkoznak érte. Es már-már összecsapnak feje felett az új bűnök és új kísértések, mikor mégis elindul, hogy beszéljen a Mesterrel. És most a kísértő irányt változtat. Az előbb újólag kínálta fel a régi bűnöket, most vádlóként lép fel. Te, te akarsz bocsánatot? I Micsoda alávalóság azok után, amiket tettél? Elfelejtetted?...Olyan naív vagy, hogy nem tudod: az átmulatott éjszakák, a földre taposott ártatlanság, az elcsábított lelkek? Még te akarsz bocsánatot? MEGKAPÓ IGAZSÁG... Egy, az élete virágában lévő leány, halálos tüdőbetegséggel várta a halált a betegágyon. Egy alkalommal ez a kérdés tört ki ajkán: "Édesanyám, miért enged a jő Isten olyan sokáig szenvednem, amikor úgysem tudok már meggyógyulni?" - Az édesanya, egyszerű jő asszony, ezt feleltei "Nézd Anna, a fehér koszorú már készen áll számodra odafent, de a piros rózsák még hiányoznak belőle... " Júdás is itt akadt el, ennél a pontnál. Utálta már a bűnt. Eldobta a harminc ezüstöt. De hitelt adott a kisértőnek, hogy most már minden késő. Hogy az őbűne akkora, neki nincs bocsánat, És Júdás kétségbeesetten rohan a Hinnon völgyébe és akasztja föl magát a szemétdombot körülvevő fák egyikére. Ugyanaz a hang kisért most Mária fülében. A szerencsétlen kétségbeesetten kapkodna segítségért, egyetlen bíztató szóért... De neki csak bűnei vannak. Eddig ő csak a bűntársaival barátkozott. Úgy látszik, minden késő, mindennek vége. Milyen jó, hogy odahaza ketten imádkoznak érte... És keserves gyötrődések után mégis felkel, mégis elindul. Hátha. Hátha nem fogja elküldeni őt az, aki megbocsájtott a házasságtörő nőnek. Hátha, hátha mégis irgalmas lesz hozzá, aki olyan gyönyörű beszédet mondott a tékozló fiúról.
