A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-03-01 / 3. szám

38

EGY VEGYÉSZ TANÚSÁGTÉTELE...

Liebig Jusztusz (1803 - 1873), német vegyész, egyetemi tanár, a bajor akadémia elnöke, a múlt században a szerves vegyészeinek egyik legnagyobb, sok részletkérdésben pedig egyenesen úttörő mestere volt. Az "Alkalmazott Vegyészet" című, egyik legkiválóbb művében ezt írja; "A Teremtő nagyságát és végtelen bölcsességét csak az ismerheti meg igazában, aki komolyan törekszik arra, hogy az 0 lenyűgözően hatalmas könyvéből, amelyet mi "természet"-nek nevezünk, kiolvassa az O elgondolásait. .."

retettel hívogatta ez a két jó lélek. És hogyne engedett volna, mikor tudta, hogy milyen nagy bánatnak az árnyéka lebeg a kedves kis hajlék felett.

Mert a házból hiányzott valaki. Valaki, akinek a nevétsem merték kiejteni. Hiszen úgy fájt nekik, hogy szerte az országban mindenki ismeri a nevet és úgy beszélnek róla; a bűnös nő. A bűnös nő, az ő testvérük. Akit mégis szeretnek. Akiért aggódnak. Aki hiányzik nekik. Aki ha el is hagyta őket, ha nem is törődik velük, nekik testvérük. De akinek örök sorsáért, ó de nagyon sokat aggódnak. Ám hiába minden kisérlet. De sokszor kérték szépen. De marasztalták. De hivták haza. Ám most is fülükbe cseng a gúnyos kacaj: Én nem a- karok itthon penészedni, mint valami kis falusi liba. Én tudom, hogy szép vagyok és élni akarok. Es elment Mária minden kérés, minden marasztalás ellenére is. A gazdag, szép, mindenkitől megcsodált és körülrajongott Mária. Elment és azóta üres a kis bethániai hajlék. Azóta szomorú a két testvér, mert ők szeretik bűnei ellenére is a szerencsétlen Máriát.

Az Üdvözitő tudja a testvérek fájdalmát, de mit sem szól róla. Tudja, hogy most csak jobban sajogna a seb, ha beszélne róla. És olyan kedves, olyan szép ez a félóra a kis bethániai házban. Lázár szemében ott a sóvárgó vágyódás, mikor kikiséri az Urat, hogy jöjjön el ismét, érezze otthon magát. Hiszen mióta Mária elment, ez a félóra volt egyetlen derűs félórája az életüknek. Es az Üdvözitő ismeri a ki nem mondott szavakat, olvas a szivek mélyén. Búcsúzik. Búcsúzik azzal a biztatással, hogy csak imádkozzanak. Bízzanak és imádkozzanak.

És Lázár uj emberként megy be Máriához. A Mester mondta, hogy minden jóra fordulhat, csak imádkozni kell! És imádkozni kezdenek Máriáért, aki hallatlanra veszi minden kérésüket, aki kigu-