A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-03-01 / 3. szám

I 34 Hogy erre az elkülönülésre sohasem került sor, azt Diognetus- nak a második század közepén írt védőiratából tudjuk. Ebben többek közt ezt olvassuk: "A keresztények nem különböznek sem lakásukkal, sem nyelvükkel, sem szokásaikkal másoktól. Nem élnek külön váro­sokban, nem használnak külön nyelvet, életük nem excentrikus. A keresztény vallás nem kalandor fantázia terméke, nem is emberi tá­kolmány. Mindenütt úgy élnek, mint mások - csak tisztességesebben. Mindenütt otthon vannak - életüket mégis vándorlásnak tekintik. Meg­nősülnek, férjhezmennek, gyermekeik születnek, de ezeket nem dob­ják szemétre. Terített asztalhoz ülnek, de nem dőzsölnek. Itt a föl­dön élnek, de az ég polgárainak tekintik magukat. Engedelmeskednek a törvényeknek, de sokkal többet tesznek, mint amit a törvény meg­kíván. " A harmadik század sem a birodalom, sem a főváros számára nem volt a béke százada. Háborúk, összeesküvések, lázadások, for­radalmak, anarchia mindenfelé. Es az eredmény: általános elszegé­nyedés. Rómában három nagy üldözési hullám követte egymást. A trák Maximinus alatt az egyház vezetőit szedték össze és deportálták a szardíniái bányákba. Pontianus pápának is száműzetés lett a sorsa. Décius alatt a papság és a hívek sorait egyaránt megritkította az ül­dözés. Valerianus hivatalnokai a gazdag és befolyásos keresztények­re vadásztak. Szent Ciprián egy levele felsorolja, hogy kit mivel büntettek. A püspököket, papokat, diákonusokat kivégezték. A szená­torokat, nemeseket, lovagokat lefokozták, vagyonukat elkobozták. Ha csökönyösen kitartottak kereszténységükben, lefejezték. A mat­rónákat száműzték, az udvari embereket kényszermunkára vitték. Ebből is látszik, hogy a harmadik században a birodalom és a fővá­ros valamennyi társadalmi osztályából találunk már a római egyház­ban híveket. EGY GYERMEK VÁLASZA... Egy úgynevezett "szabadgondolkodő"a Bajor Alpokban tett hegyi kirándulása alkalmával, fenn a magasságok­ban egy pásztorgyermekre bukkant, aki birkákat legeltetett. A turis­ta leült kissé pihenni és falatozni. Egyszercsak egy szép almát vett elő s a gyerek felé nyújtotta. "Neked adom -mondta- ha megmondod nekem, hogy hol van az Isten. " - A gyerek gondolkodott egy kicsit, aztán tarisznyájából két almát vett elő és így válaszolt: "Ezeket éh adom magának, ha megmondja nekem, hogy hol nincs az Isten." A szabadgondolkodó adós maradt a válasszal...

Next

/
Thumbnails
Contents