A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-03-01 / 3. szám
1 fizessék vissza az általa kölcsönadott összeget. A zsinagógában Cal- lixtust összeverték, aztán a prefektus elé hurcolták avval, hogy keresztény. Szardíniái bányamunkára ítélték. Onnan csak akkor szabadult, amikor Commodus minden keresztény elítéltnek amnesztiát a- dott. Callixtus visszatért Rómába és mivel becsületessége és rátermettsége általánosan ismert volt, a városon kivül létesített földalatti temető gondnokává tették,’ később a római egyház feje lett és Péter utódaként kormányozta híveit. Ebben az időben már magasrangú katonák is keresztények lettek. Szent Sinforosa-nak a férje és sógora, Getulius és Amantius például tribünök voltak. A tehetős emberek tették lehetővé a második században azt is, hogy Sótér pápa a korintusi egyháznak, később István pápa Szíriába és Arábiába, majd Dionísius pápa Kappadóciába jelentős segélyt küldhetett a keresztényeknek. A második század végén, Commodus uralkodása idején, majd Severus éveiben a császári udvar magas funkcionáriusai közt is voltak keresztények. Marciáról, Commodus kegyencnőjéről azt tudjuk, hogy nagyon sokat tett a Szardínia szigetére deportált keresztények érdekében. Azt viszont nem tudjuk, hogy csakugyan keresztény volt -e vagy csak rokonszenvezett a kereszténységgel. Proxenesről viszont tudjuk, hogy keresztény volt. A libertínusok sorából emelkedett a császári kincstárnok magas hivatalába. Sírkövére ugyanis e- gyik szabadosa rávésette: "Receptus ad Deum" és a halál dátumát, ami pogány sírfeliratokon sohasem kapott helyet. Caracalla dajkája is keresztény volt; ezért írhatta Tertullián, hogy Caracallát keresztény tejen nevelték. Septimus Severus orvosa, Proculus Tropacion is keresztény volt. De hangsúlyoznunk kell, hogy a római egyház e- zekben az időkben elsősorban a szegények és kisemberek egyháza volt. A pogány Cecílius, amikor a keresztény Octaviussal kezd polemizálni, többek közt azzal érvel, hogy a keresztény egyház a társadalom salakját gyűjti magába. Octavius így veti vissza az érvet: Csak szegények vagyunk, de ez dicsőségünkre szolgál, mert a lélek a fényűzésben elpuhul, a szükségben pedig megerősödik. Tertullián viszont hitvédelmi iratában bizonyára némi túlzással ezt írja: "Mi keresztények csak tegnap óta vagyunk. Ds már minden földön megtalálnak bennünket. Ott vagyunk a városokban, szigeteken, várakban, falvakban, a hadseregben, az udvarban, a szenátusban, a fórumon. Nektek csak a pogány templomokat hagyjuk meg. " Említett védőiratában egy másik helyen ezt írja: "Félelmetes erő lett volna a kereszténység, ha üldözőivel szemben fegyvert ragadott volna. Nyomasztó magány vette volna körül a pogányságot, ha a keresztények elkülönültek volna." 33
